A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
NÉPRAJZ - Nagyillés Anikó: „Megvigasztalom őket minden szenvedésükben.” A jezsuiták válaszkísérletei a társadalmi változásokra
„Megvigasztalom őket minden szenvedésükben." A jezsuiták válaszkísérletei a két világháború közötti társadalmi változásokra Nagyillés Anikó A 17. századi gyökerű Jézus Szíve tisztelet a 19-20. században a pápa által is legitimált, elterjedt, hivatalos tiszteletté vált. A kultusz kialakulásától kezdődően szorosan kötődött a jezsuitákhoz. A Jézus Szívének tisztelete közösségi szinten, Imaapostolság néven jött létre Dél-Franciaországban 1884-ben, pápai jóváhagyással. Korábban is léteztek, főként szerzetesrendekhez kötődő Jézus Szívét tisztelő egyesületek. A19. századtól egyre több ájtatos, főleg ima- és karitatív társulat jött létre a világi egyesületek mintájára. Ezek a közösségek tagjaik szándékán és döntésén, vagyis nem a hivatalos egyházi elhatározáson alapultak. A 19. században megjelenő polgári egyesületi jog indirekt módon, de közrejátszott a vallási társulatok felfutó kiépülésében (vö. Barna 2011, 27]. A Jézus Szíve tisztelethez kötődően nemenként és korosztályonként hoztak létre egyesületeket. A 6 és a 14 év közötti gyermekek lelki gondozását a Szívgárda vállalta fel. Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy az első világháborút követő társadalmi változásokra, problémákra a katolikus egyház, azon belül főként a jezsuiták milyen válaszokat adtak. A megváltozott társadalmi szerepek, a családokról alkotott felfogás megváltozása, a gazdasági válság és az erősödő vallási közöny új kihívások elé állította az egyházat. A felmerülő problémákra az egyház a racionális, evilági válaszok mellett a modernitást megelőző közösségi világképet vette alapul és a teremtett világ részeként a jutalmazó és büntető Isten fogalmát hívta segítségül, eszkatologikus magyarázatokat és vallási válaszokat adva. A gyermekek nevelése által és rajtuk keresztül a családok segítségével miként törekedtek a társadalom átalakítására, jobbá tételére. Úgy gondolták, hogy a gyermekek másodlagos szocializációjával, és a szülők bevonásával a családok szorosabban fognak kapcsolódni az egyházhoz. A hívekhez való viszonyulásra hatott az Actio Catholica mozgalma is, amely szintén az egyének, mint „világi apostolok” bevonását szorgalmazta az egyház munkájába. A jelenség nem csak a Jézus Szíve tisztekre és a katolikus egyházra volt jellemző, hanem korabeli tendenciákba illeszkedett, amely nemcsak a különböző felekezeteket, hanem a világi közösségeket is jellemezte. A19. században Európában és Magyarországon kialakult nemzetállamokban megváltozott az egyház és a vallás megítélése és szerepe. A polgárosult társadalmakban az állam már nem a helyi közösségi hagyományok területére utalt számos kérdéskört, hanem polgárait individuális voltukban próbálta megragadni. Az állam új befolyásolási technikái közé tartoztak a szerződéses viszonyok, amelyekkülönböző intézmények eltérő normáit vitték be az egyén életébe, valamint nem szerződéses befolyásolási technikaként megj elent a divat, a fogyasztás. Ezekben a viszonyokban a közösségről az individuumra helyeződött át a hangsúly. Az élet különféle problémáira a vallási válaszok mellett hangsúlyossá váltak a különféle világi válaszok. A vallás normái nem érvényesültek az élet minden területén, fokozatosan visszaszorultak a magánáhítatra és a vallásgyakorlás intézményesült alkalmaira (vö. Kapitány-Kapitány 2007, 383-384], A társadalmi változások, a nagyvárosi lét és az iparosodás a családoktól is új stratégiákat, új életformát várt el, amelyek együttjártak 293
