A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
NÉPRAJZ - Nagyillés Anikó: „Megvigasztalom őket minden szenvedésükben.” A jezsuiták válaszkísérletei a társadalmi változásokra
Nagyillés Anikó A jezsuiták válaszkísérletei a társadalmi változásokra a közösségi hagyományok meggyengülésével és az új értékrend és erkölcsi normák kialakításával (vö. Deáky 2012,40). Az első világháború, az azzal járó anyagi nehézségek és a családfők kiesése újabb kihívások elé állította a társadalmat és benne az egyházat egyaránt. A férfiak hadba vonulásával feladataikat a nőknek, illetve a gyermekeknek kellett ellátniuk, illetve a család fenntartásáról gondoskodniuk (vö. Deáky 2012, 43). Ezzel ugyanakkor hagyományos szerepek, családmodellek kérdőjeleződtek meg. Az új tendenciákra az egyház is reagált, a megoldást pedig az egyén helyett a közösségre építő, vallásosságban gyökerező gondolkodásban, nevelésben látta. Gergely Jenő szerint a katolicizmus azért is volt alkalmas a szociális problémák megoldására, mert a liberalizmussal szemben a társadalom tagjairól nem egymástól független individuumként gondolkodott, hanem az egyén társas voltát hangsúlyozta. Ennek a társadalomelméletnek a „bonum commune (közjó) kategóriája köré épített konstrukciójában a társadalmat összetartó kohéziós erő a közjó szolgálata, amely a társadalom minden tagjának létérdeke, erkölcsi kötelessége, illetve a társadalmi intézmények célja és értelme. Ennek tudatosulása, a szolidaritás a társadalom egyes tagjait a mikroközösségekbe (család), illetve a szolidaritás tágabb kereteibe, a hivatásuk szerint egymásra utalt embercsoportokba (pl. rendek) s végül ezek szerves összességébe, a társadalomba tagolja. Az organikus társadalomszemlélet kizárta az osztályok és az osztályharc létét és funkcióját." (Gergely 1977, 6) XI. Pius pápa nagy hangsúlyt helyezett a hívek apostoli munkába való bevonására. Az általa 1922 karácsonyán meghirdetett Actio Catholica lényege az volt, hogy minden hívő ember apostol, így kötelessége tenni a vallásáért. A mozgalomba az egyéni híveken túl több vallásos közösség is bekapcsolódott. Emellett az egyház nagy hangsúlyt fektetett a gyermekek vallásos nevelésére, amelyen keresztül a családokat akarta megszólítani. Úgy vélték, hogy a családok „a nemzeti lét tartóoszlopai”, ezért a „családok megmentése a nemzet megmentését jelenti.” (Mihalovics 1942, 42-43) Ez jelenik meg az 1919-ben kiadott A család könyve című műben is, amely az ország talpraállását a családoktól, azon belül főként a gyermekek születésétől teszi függővé: „A világháború minden csapását ki fogjuk heverni, ha a magyar anyák nem hagyják üresen a bölcsőket. Csatát, háborút lehet veszíteni, de nemzetet nem lehet kiirtani, hacsak az a nemzet önmagát önként nem írtja ki, ha az üres helyét átengedi egy másik, élelmesebb, szaporább fajnak. Se a muszka, se az olasz, nem pusztított el annyit, se a Kárpátok bércén, se Doberdó átkozott sziklái közt, mint a mennyit elvesztett az ország, mikor a bűnös magyar anyák meddők maradtak s szívük vérével nem akarták táplálni édes gyümölcsüket, drága gyermeküket vagy talán erőszakkal útjába állottak az Isten áldásának.” (n.n. 1919, 34) A példa jól mutatja, hogy a közösségi minták felbomlása és a társadalmi szerepek megváltozása következtében létrejött új tendenciák miként kerültek szembe az egyház értékrendjével, és miként jelent meg az egyház érvelésében a századforduló létharc gondolata. Hasonló kérdésekkel foglalkoztak a más felekezetek által készített kiadványok is.1 Az imakönyvek esetében is megfigyelhetőek katolikus és protestáns részről hasonlóságoka nők nevelését illetően. A vallási irodalmak a modem polgári női élethelyzetekhez, szükséghelyzetekhez alkalmazkodtak (vö. Frauhammer 2014, 287). Hasonló, ostorozó hangvételű - polgári életvilágban gyökerező - írások más felekezetek kiadványaiban is találhatóak. Ennek oka, hogy a hasonló társadalmi problémákra az egyes közösségek hasonló válaszokat adtak. Kortársként hasonló jelenségről írt Csaba Margit1 2 is, aki szerint a korábbi, közösségközpontú szemléleten felül kerekedett az egyén érdekének előtérbe helyezése, amelyet a társadalom is sugalmazott. A műben olyan kérdések fogalmazódnak meg, mint az abortusz, a testtel 1 A nőnevelésről a teljesség igénye nélkül lásd: FÁBRI 1999; FEHÉR 2005; BRANDT 2004; LYONS 2000. 2 Csaba (1918-igChalupka) Margit (1898-1965) orvos, író, hitoktató volt. 1929-ben megalapította a Pro Christo Katolikus Leányszövetséget, amelynek célja a főiskolás vagy főiskolát végzett lányok közt a Szentírás szellemében végzett apostolkodás volt. Orvosi tanulmányai mellett ezért több könyvet is írt lányok, anyák számára, amelyben a különféle női élethelyzetekre adott válaszokat, a Szentírást alapul véve (vö. VICZIÁN 1993,323). 294
