A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Tornyai Miklós: Egy tűzoltóparancsnok élete és munkássága a 20. század első felében
Tornyai Miklós Egy tűzoltóparancsnok élete és munkássága a 20. század első felében az döntött, hogy hat hetes budapesti volontőr2 szolgálat és szorgalmas tanulás után az országban először ő tette le az újonnan létesített tűzoltótiszti vizsgát, méghozzá kitüntetéssel. 1906. április 25-én nevezték ki Papp Ferencet az immár egységes és egyre erősödő tűzoltóság parancsnokává. (4. kép) 23 évesen került tehát a „parancsnoki székbe". Tűzoltó-parancsnoki munkáját két korszakra oszthatjuk, az egyik a stagnálás időszaka, a másik a fejlődés kora, melyet a szegedi tűzoltóság automobilizációjának is nevezhetünk. A szegedi tűzoltóság története Papp Ferenc parancsnoksága alatt A stagnálás időszaka Papp Ferenc már 1906 májusában belekezdett a szegedi tűzoltóság fejlesztését szolgáló gondolatainak gyakorlati megvalósításába. Első intézkedései között volt, hogy a város tűzi, öblítő-tűzi és locsoló csapjairól utca és házszám szerinti betűrendes jegyzéket készíttetett. Az elkészült jegyzéket zsebben hordozható méretben, 250 példányban sokszorosítva, viaszos vászonba kötve adatta ki valamennyi tűzoltó számára. 1907-ben további fejlesztési programokkal is próbálkozott. Egyik ilyen munkája volt a városi tűzjelző-hálózatkiépítése. Szerette volna elérni, hogy a város minden körzetében nyilvános és közvetlen a tűzoltósághoz befutó tűzjelző-telefonokat állítsanak fel. Ezzel az intézkedéssel az volt a célja, hogy a tűzjelzés gyorsabbá és megbízhatóbbá váljék. Eddig az időszakig ugyanis csak a harangok félreverésével riasztották a tűzoltókat. A Városháza tornyában ügyelt folyamatosan 3 tűzőr. Feladatuk volt a város szüntelen figyelése, és tűz esetén a harang félreverésével a riasztás. 2 Volontőr: francia kifejezés. Szakmai gyakorlatként ingyen, vagy csekély díjazásért dolgozó személy, gyakornok. Magyar Értelmező Kéziszótár. Budapest, 1989, 9-10. A laktanyában tartózkodó tűzoltók ennek hangjára vonultak ki. A szabadnapos tűzoltók gyalog voltak kötelesek a tűz helyszínére vonulni, és ott segítséget nyújtani társaiknak. A tűzőrök közül a riasztással egy időben 1 főnek a tűzoltólaktanyába kellett futnia. Ő az első kivonuló kocsin foglalt helyet, hogy mutassa az utat. Azonban a tűz konkrét helyéről a tűzoltók többnyire csak menet közben, kérdezősködés útján tudtak tájékozódni. Papp Ferenc Tervét a beterjesztés előtt gondosan előkészítette. A tűzjelző-telefonhálózat azonban csak részben valósult meg, pedig megnyerte a város gyártulajdonosai, a katonai hatóságok valamint a rendőrkapitányság elvi és anyagi hozzájárulását. így a városnak csak minimális összegbe került volna a hálózat kiépítése. Ezért érthetetlen, hogy miért nem fogadta el a város vezetősége az egész tervet. Közvetlen tűzjelző telefon még 1913-ban is csupán a toronyőrség (a Városháza tornya), a központi őrség (a készenléti szolgálat a tűzoltó laktanyában) és a színház között épült ki. Még ebben az évben hozzáfogott az üzemi tűzoltóságok megszervezéséhez és fejlesztéséhez. A hazai gyártulajdonosok, - terve megismerését követően- sorban járultak hozzá üzemeikben az üzemi tűzoltóság kialakításához. Ez a hozzájárulás nemcsak erkölcsi, de anyagi hozzájárulást is jelentett. Ezen kívül még külön kikérték a véleményét tűzmegelőzési kérdésekben is. „A megelőző tűzrendészet terén különben, úgyszólván korszakalkotó újítás volt mindaz, amit Papp Ferenc követelt, és ami ennek nyomán lassanként valósult meg. A modern majdnem preventív intézkedések fogalma eddig Szegeden ismeretlen volt.” (Gerő 1929, 32) Jó példa a fentiekre a szérűskertek új beosztásáról szóló javaslata, melyet a városi tanács ebben az időben fogadott el 3218/1907. számú határozatában. A határozat a következőket tartalmazta: — a szérűskertek kijelölésének szabályai, — a cséplés alatt betartandó szabályok, — a vasút mentén a mozdonyszikra által okozható károk megakadályozása, — a gabona és takarmány tárolásával kapcsolatos szabályok. 222
