A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Medgyesi Konstantin: A „demokrácia” mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben
Medgyesi Konstantin A „demokrácia" mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben szintén abban látja a demokrácia lényegét, hogy abban nem a diktatúra jellemzői vannak jelen. „A demokráciában a vezetőkre nem hivatalfőnökként néznek le és nem alárendeltek néznek föl, mint a szamárlétra magas célja felé, hanem milliók nézik, ellenőrzik, mozgatják és fejezhetik ki tudatos szervezettséggel tetszésüket vagy nemtetszésüket."22 E cikk a demokrácia lényegi elemének a vezetők ellenőrzésének lehetőségét tekinti; megállapíthatjuk, ezen álláspont teljes mértékben illeszkedik a jogállami demokrácia-értelmezés fogalmi kereteihez. Az ilyen típusú demokrácia-publikációk léte a lokalitás fórumain arra utal, hogy 1945/1946-ban még őszintének tűnő bizakodás jellemezte az országos és a helyi véleményt formáló elitet abban a tekintetben, hogy a demokratikus jogok léte biztosított, s a demokratikus jogok jövendőbeli biztosítása szempontjából sincsenek alapvető veszélyek. A reakció23 kontra demokrácia fogalmi ellentétpár, publicisztikai elemzési kérdés csakúgy, mint országos szinten, a makói közéletben is gyorsan napirendre került. Az Új fogalom című vezércikk névtelen szerzője 1945. augusztus 9-én a „demokratikus élet" kulcsfogalmának tekinti a reakció kifejezést, a reakciósságot pedig a demokrácia „ellenpontjaként"24 határozza meg, filozofikusabb hangvételű okfejtéssel úgy véli, a demokratikus cselekvés ellenhatása a reakció maga. E nézőpont szerint a reakció célja a népuralom megakadályozása. „Nem hangoztathatjuk elégszer, hogy a most kialakuló, még kétségtelenül gyenge demokráciánknak legkönyörtelenebb ellensége a reakció. Megtépázottan, de megszervezve lapul lesállásaiban és onnan figyeli éberen az eseményeket [...] és akadályozza, ha lehet, elgáncsolja a demokrácia építő törekvéseit"25 - olvashatjuk az értelmező publicisztikában. Mindeddig ez az érvelési stílus teljes mértékben illeszkedik a korszak kommunista 22 Makói Népújság. 1946. május 12., 1. 23 A koalíciós évek kommunista demokráciaértelmezési politikai stratégia leginkább a reakciós fogalom kiterjesztésével összefüggésben demonstrálható. A kommunisták részéről a reakciós fogalom tudatos használata illusztrálja az ellenség megkonstruálásának, mint tudatos stratégiának a folyamatát. 24 Új fogalom. Makói Népújság. 1945. augusztus 9., 1. 25 Uo. ideológiai alapvetéséhez, de a cikknek van egy különösen figyelemreméltó része, ahol a korábbi konzekvens szélsőbaloldali retorikával szemben jóval megengedőbb álláspontot fogalmaz meg. A publicista ugyanis szót emel azzal a jelenséggel szemben, hogy gyakran a reakciós jelzővel illetik azokat is - és ezzel „álmatlan éjszakákat okoznak haladó szellemű jószándékú embereknek"26 -, akik pusztán a demokrácia biztosította jogokkal élve a véleményüket fogalmazzák meg. „Megengedhetetlen, hogy politikai elfogultság, gazdasági verseny, kenyéririgység, vagy egyéni bosszú lángja sebet égessen hasznos, munkás emberek lelkén azzal, hogy belesüti a reakció bélyegét"27 - írja a szerző, aki ezt követően ugyanakkor hitet tesz amellett, hogy a magyar demokráciának „élethalálharcot” kell vívnia a reakcióval szemben. A szövegösszefüggésből kiindulva megállapíthatjuk, a vezércikk írója a reakció fogalommal a régi rend restaurációs törekvéseit mint veszélyforrást azonosítja, de mint aki hitt abban, hogy valódi népuralom, jogállami jellemzőkkel bíró demokratikus államberendezkedés lesz, úgy ítélte meg, a demokrácia ethoszával ellentétes, hogy aktuális hatalmi- vagy magánérdekek alapján érdemektől függetlenül, ártatlanul bárkire rásüthessék a reakciósság diszkreditáló bélyegét. Arra, hogy már 1945-ben is éltek a helyi kommunisták a megbélyegzés eszközrendszerével, a reakciósság, mint bélyeg ellenfelekre való ráragasztásával, a '45-ös makói polgármester-választás körülményei mutatnak példát. Két polgármesterjelölt közül választhatott a városi képviselő testület; az egyik jelölt a szociáldemokrata Kiss Ernő28 volt, a másik 26 Uo. 27 Uo. 28 Kiss Ernő szociáldemokrata jelölt esetén a baloldali meggyőződés teljesen egyértelmű volt, több évtizedes munkásmozgalmi múlt állt már ekkor, 1945-ben a veterán közéleti szereplő mögött, aki 1911-től volt az MSZDP tagja. A Horthy-rendszerben munkásmozgalmi aktivitása miatt több évet töltött börtönben. 1944-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés szociáldemokrata delegáltja. Nála a baloldali meggyőződés mellett a jogállami demokrácia melletti elkötelezettség is markáns tényező. Kiss Ernő számára a diktatúra mint államberendezkedés elfogadhatatlan volt, a társadalmi változásokat jogállami keretek között képzelte el. (Kiss Ernőről ld.: Tóth 2014, 331-332] 169
