A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sáfrány Tímea: Klauzál Gábor az 1843-44-es országgyűlésen
Sáfrány Tímea Klauzál Gábor az 1843-44-es országgyűlésen Hírlap ebben az ügyben is támogatta a liberálisok tevékenységét. Batthyányval és több ellenzéki követtel különvéleményt fogalmaz meg a háziadó ügyében (Molnár 2007, 561-563). A közteherviselés tárgyalása után Batthyány levélfogalmazványban kritikával illeti az alsótáblai ellenzéket, köztük Klauzált is. Azt írta, hogy nem felelnek meg a várakozásoknak, az országgyűlést pedig az egyik legszánalmasabbnak tartja a közelmúlt diétái közül (Molnár 2007, 639). Hasonlóan vélekedik Kecskeméti is, aki azt írja, hogy a közteherviseléssel kapcsolatos viták azt bizonyították, hogy a liberálisok egy nyilvánvalóan szükséges reformot sem tudnak a konzervatívokkal és a kormánnyal szemben kiharcolni.38 Az viszont elvitathatatlan ettől az országgyűléstől, hogy a reformok szükségességét immár jól kidolgozott törvényjavaslatokkal támasztja alá. Klauzálkezdeményezte választmánylétrehozását a kereskedelemmel kapcsolatban (Kovács 1894,1. 245).39 Felvázolta a hazai kereskedelem tarthatatlan állapotát, amelyen a kormánynak változtatnia kell, ugyanis az osztrák birodalom olyan rendszert állított fel az örökös tartományokban, amely azoknak élelmet nyújt, Magyarországon viszont az ipar fejlődését akadályozza, s így nem fejlődhet, gazdagodhat az ország. A fennálló vámrendszert kritizálja, törvénytelennek tartja. A védvámrend- szert nem tartja „tökéletes” megoldásnak, ennél többre van szükség. Nem tartja helyénvalónak, a magyar termékek helyett sokan külföldi árucikket vásárolnak meg, amivel nem a hazai ipart támogatják. Szeretné, ha ezen az országgyűlésen a király elé terjeszthetnének egy vámrendszer-javaslatot (Kovács 1894, V. 119-123; 142-144).40 A vámrendszerrel kapcsolatos kedvezőtlen királyi válasz után határozatba kívánja hozatni, hogy a vámrendszer igazságtalan, az ipar csak úgy erősödhet meg az országban, ha „védegyletoltalma alatt [...] a nemzet önmagán fog segíteni" (Kovács 38 Kecskeméti megjegyzése a közpénztárra, a közteherviselés egy másik formájának szintén elbukott kísérletére vonatkozik (Kecskeméti 2008, 154). 39 9. kerületi ülés, 1843. június 1. 40 235. kerületi ülés, 1844. július 12.; 237. kerületi ülés, 1844. július 15. 1894, VI. 403-405).41A Kossuth nevéhez köthető Védegylet ezt a célt hivatott szolgálni. A zsidók emancipációját már a Csongrád megyei közgyűlésen, a követutasítások megállapításánál is pártolta. Ekkor történt az incidens, amelyről Szmollény számol be. A közgyűlésen már elfogadni vélték a nemesek a zsidók egyenjogúsítását, amikor Bene József, korábbi követtársa felszólalásában számon kérte Klauzált, hogy mennyit fizettek neki a zsidók a beszédéért, mikor neki kétezer forintot adtak volna azért, hogy hallgasson? Szmollény szerint a gyanúsítás alaptalan volt (Szmollény 2008, 32-33). Az emancipáció ellenzői kevesen voltak, az antiszemitizmus nem volt jellemző az országgyűlésre, így a zsidóellenes kijelentések inkább visszatetszést keltettek (Kecskeméti 2008, 170). A zsidókkal kapcsolatban olyan előítéletek voltak, miszerint a váltótörvény csak az ő hasznukat növelte. Klauzál kiállt mellettük, rendre igyekszik cáfolni az előítéleteket, s kéri, hogy a polgárjogot adják meg nekik (Kovács 1894, II. 554-556).42 Nem tagadta azt, hogy vannak „bűnei” a zsidóságnak, de hangsúlyozta, hogy az erényeiket is el kell ismerni. Követutasítása úgy rendelkezett, hogy a zsidókat is polgárosítani kell. Megfogalmazza a szabad ember fogalmát: az a szabad ember, aki azt kívánja, hogy a többi ember is az legyen, és ne legyen olyan személy, aki őt a törvények igazságtalanságára emlékezteti (OJK 1843-44, II. 321-322; 388-389).43 Nemcsak a megyei közgyűlésen fogalmazódott meg olyan vád Klauzállal szemben, hogy a zsidók megvesztegették őt. Erre utalt beszédében Bihar vármegye követe, Beöthy Ödön, amelyben ismerteti, hogy róla és Klauzálról azok a hírek terjedtek el a két fővárosban, hogy a zsidók megvesztegették őket, nem kevesebb mint ötvenezer arannyal. Azt mondja, hogy ezen a híresztelésen nem bosszankodik, s úgy gondolja, hogy az terjeszt ilyet másról, aki magát is hagyta már megvesztegetni (OJK 1843-44, III. 160).44 Gyakori ellenvetés az emancipációval kapcsolatban, 41 339. kerületi ülés, 1844. november 9. 42 74. kerületi ülés, 1843. október 10. 43 98. ülés, 1844. február 10.; 100. ülés, 1844. február 13. 44 106. ülés, 1844. február 21. 140
