A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor: Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája
Csehó Gábor Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája de Kaszab Zoltán (1971) erdei fenyőből (Pinus sylvestris] is említi. A bogár jelenlétére könnyen fény derül, mert a megtámadott növény levelei és ágai vörösre színeződnek. (Hegyessy 2013, Medvegy 1987, Merkl-Vig 2009, Nagy-Víg 2008) Az imágó már kora tavasszal, március elején kirepül, valószínűleg tápnövényén vagy annak kérge alatt tartózkodik, ami megnehezíti szabadföldi gyűjtését. (Hegyessy 2013, Kovács-Hegyessy 1995, Medvegy 1987, Merkl-Vig 2009, Nagy-Víg 2008) Könnyű nevelhetőségének köszönhetően napjainkra hazánk számos borókás területeiről sikerült kimutatni. A bugaci Ősborókásban Gaskó Béla a Juniperus communisvö rösre színeződő ágaiból nevelte (Gaskó Béla szíves szóbeli közlése). Az Aegosoma scabricorne és a Semanotus russicus a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerben a populáció szinten monitorozandó fajok között szerepel. (Merkl-Kovács 1997) Acanthocinus aedilis (Linnaeus, 1758) - nagy daliáscincér Az impozáns megjelenésű bogár nevét onnan kapta, hogy a hím csápja a testhosszának 5-6 szorosát is meghaladhatja. Euroszibáriai elterjedésű faj, hazánk fenyveseiben sokfelé előfordul. (Hegyessy 2013, Kovács-Hegyessy 1995, Medvegy 1987, Merkl-Vig 2009, Nagy-Víg 2008) Lárvája a különböző fenyőfélékben fejlődik (Kaszab 1971), de leginkább az öreg erdei fenyő (Pinus sylestris) rönkjeit és törzseit részesíti előnyben. (Hegyessy 2013, Kovács-Hegyessy 1995, Medvegy 1987, Merkl-Vig 2009, Nagy-Víg 2008) A kifejlett cincér általában kora tavasszal, márciusban és április elején bújik elő. Imágóként a bábbölcsőben telel át, de meleg őszökön már szeptemberben kirepülhet, ezért úgy tűnhet, mintha kétrajzási ideje lenne. (Hegyessy 2013, Medvegy 1987, Merkl-Vig 2009, Nagy-Víg 2008) Alkonyati állat, a nappalt fenyőkéreg vagy heverő törzsek alá, vagy pedig farakásokba bújva tölti. Rejtő színe miatt nehezen vehető észre. Gaskó Béla napsütötte erdei fenyő (Pinus sylvestris] földön heverő rönkjein és (elsősorban a rajzás korai szakaszában) tuskóin gyűjtötte (Gaskó Béla szíves szóbeli közlése). Fényre is repül, 2008. április 5-én a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület Bugaci Erdei Iskola és Oktatóközpontjának lámpája alatt egy nőstényt fogtam. Az Ősborókásban, a Kiskunsági Nemzeti Park kilátója mellett, a 2008-ban frissen kivágott fenyőtuskókról hat példányt egyeltem, meleg déli órákban repülő egyedeit is megfigyeltem. Merkl Ottó (1987) egyetlen régi adatát közli, amelyet Bugacon telepített erdei fenyvesben találtak. Saperda perforata (Pallas, 1773) - díszes nyárfacincér A palearktikus elterjedésű, dekoratív külsejű cincért Kaszab Zoltán (1971) hazánkban még ritka fajnak tartotta, tápnövényeként kizárólag a rezgő nyárat (Populus tremula] említette. Kovács Tibor és Hegyessy Gábor (1995) fehér (Populus alba] és fekete (P. nigra] nyárból is nevelte. Az imágó május végétől augusztusig rajzik (Nagy-Vig 2008), éjszaka aktív és a lombozat leveles hajtásain tartózkodik (Hegyessy 1997, 2013, Medvegy 1987, Nagy-Víg 2008). Fényre jól repül (Hegyessy 1997,2013, Merkl-Vig 2009), és kis mértékben a bor is vonzza. Az Ősborókás előtti részen a Duna-Tisza közi, szürke nyáras pusztai tölgyes (Populo canescenti-Quercetum roboris] társulásába kirakott palackcsapdából egy egyedet szedtem ki, továbbá az Ősborókásban, a Kiskunsági Nemzeti Park kilátója mellett felállított lámpára két példánya repült. Merkl Ottó (1987) bugaci példányát is a fény vonzotta. Calamobius filum (Rossi, 1790) - hosszúcsápú szalmacincér A pontomediterrán elterjedésű faj az 1970- es évek óta hazánkban rohamosan terjed. Kaszab Zoltán (1971) szerint lárvája gabonafélék szárában fejlődik, de megállapítását valószínűleg külföldi irodalomra alapozza. Kötetének megjelenéséig Magyarországon még három lelőhelyét ismerték, és kinevelési adatok biztosan nem álltak rendelkezésre. Kovács Tibor és Hegyessy Gábor tápnövényeként a csomós ebírt (Dactylis glomerata], a siskanádtippant (Calamagrosti epigeios] és a franciaperjét [Arrhenatherum elatius] említi, Merkl Ottó és VigKároly (2009) ezt a pázsitfűfélékkel (Poasp.) egészíti ki. Rajzása májustól júliusig tart. Bugacon a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület Bugaci Erdei Iskola 381
