A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor: Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája
Csehó Gábor Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája és Oktatóközpontja melletti mesterséges tó partján csomós ebírről [Dactylisglomerata) és közönséges tarackbúzáról [Agropyron repens) fűhálóztam. Theophilea subcylindricollis (Hladil, 1988) - hengeres szalmacincér Az 1970-es években még rendkívül ritkának tartott pontuszielterjedésű bogár (Kaszab 1971) napjainkra Magyarország legnagyobb részén elszaporodott. Terjedésére Hegyessy Gábor (2013) szolgál egyfajta magyarázattal. Szalóki Dezső (1976) közönséges tarackbúzáról [Agropyron repens) és karcsú perjéről [Poa angustifolia) gyűjtötte, Gaskó Béla (1986) csomós ebíren [Dactylis glomerata) is fogta. A cincér életmódjáról közölt részletes leírásában azonban a fenti fűfélék közül csak a közönséges tarackbúzát [Agropyron repens) tartja lehetséges tápnövényének, utalva azok fen- ológiai jellemzőire. (Gaskó 1986) Rajzása május végétől június elejéig tart. Bugacon a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület Bugaci Erdei Iskola és Oktatóközpontja mellett csomós ebírről [Dactylisglomerata) és közönséges tarackbúzáról [Agropyron repens) fűhálóztam. Sem a hosszúcsápú szalmacincér, sem a hengeres szalmacincér (nevükkel ellentétben) hazánkban gabonanövényekben nem fejlődnek, és napjainkra szinte az ország egész területén elterjedtek. (Medvegy 2001) Hazai lelőhelyeiken populációik erősek, közvetlenül nem veszélyeztetettek. Védelmüket ritkaságukra hivatkozva nem lehet indokolni, továbbá védendő területek jelzőfajaként sem jöhetnek számításba, mert tápnövényeik leginkább gyomtársulásokban fordulnak elő. Cardoriascutellata (Fabricius, 1792) - sarlófűcincér A bogarat Medvegy Mihály (2001) a fokozottan veszélyeztetett cincérfajaink között tartja számon. Életmódját Kovács Tibor (1989) részletesen tárgyalja. Tőle tudjuk, hogy tápnövénye a sarlófű (Falcaria vulgaris), ami hazánkban igen gyakori, ennek ellenére a rovar viszonylag kevés helyről ismert. A gyűjtési adatok többsége Budapestről és környékéről származik. (Hegyessy [etal] (2000) Apontuszi elterjedésű cincér kora tavasszal, március végétől április közepéig rajzik. A kifejlett állat általában a talaj on, illetve a tápnövényén tartózkodik, párkeresés céljából csak a hím repül. A viszonylag rövid életű imágó megtalálását nehezíti, hogy a földön ülve kitűnően beleolvad környezetébe. A dél-alföldi lelőhelyeit Gaskó Béla (2009) tekintette át. Ebben mégnem szerepel a 2012. március 28-án Kunszentmárton mellett, a Jaksorparti-erdő szélén fogott példányom. A bugaci Nagylegelőn Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae társulásában nyolc egyedet találtam: ötöt növényzetnélküli talajról egyeltem, hármat pedig tápnövényéről fűhálóztam. Legkorábban március 31-én, legkésőbb április 19-én került elő. A Cardoria scutellata a Nemzeti Biodiverzitás- monitorozó Rendszer populáció szinten monitoro- zandó fajai között szerepel. (Merkl-Kovács 1997) Herpes porcellus (Lacordaire, 1863) - bütyköshátú ormányos Ez a röpképtelen állat a homoki gyepek lakója, a forró nappali órákat a növények alá bújva tölti, alkonyatkor válik aktívvá. (Merkl 2003/b, Merkl-Vig 2009) Szinte lehetetlen észrevenni, mivel kültakarója ragadós anyagot választ ki, amelyre homokszemcsék tapadnak. (Merkl-Vig 2009) Ez a mediterrán elterjedésű faj észak felé Magyarországig húzódik fel. (Endrődi 1961, Merkl 2003/b, Merkl-Vig 2009) A bogár első hazai példányát Erdős József 1945. május 21-én Császártöltés mellett, Csala-pusztán fogta. (Endrődi 1959) 2003-ig nálunk a Duna-Tisza köze három pontjáról gyűjtötték (Merkl 2003b), azóta némileg megnőtt az ismert előfordulásainak a száma. (Merkl-Vig 2009) Merkl Ottó és Vig Károly (2009) a fűhálózások és az egye- lések tapasztalatai alapján, feltételes hazai tápnövényeként a sarlós gamandort [Teucrium chamaedrys) említi, de Törökországban inkább az érdeslevelűekhez (Boraginaceae) kötődik. Bugacon kettő példányát a Nagylegelőn Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae asszociációban, gyér növényzet között, a talajon fogtam, egyet pedig fűhálóztam. Rajzása 1997-ben és 2003-ban egyarántáprilis második felére esett. A Kiskunsági Nemzeti Park faunakatalógusában szerepel a faj második hazai lelőhelye a Nagybugaci-erdő, ahol sarlós gamandor [Teucrium chamaedrys) hajtása alatt találták. (Endrődi 1987) 382
