A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor: Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája
Csehó Gábor Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája megcsappant legelőterületek és a rajtuk táplálkozó állatok gyér száma teszi indokolttá. Oryctes nasicornis holdhausi (Minek, 1914) - orrszarvú bogár Az alfaj faunaterületünk legnagyobb részén honos. Száraz vagy korhadó fák gyökérrészében, illetve gyökeres tuskóiban fejlődik. Általában a tölgyeket (Quercus sp.) részesíti előnyben, de más lombos fafajokban is megél. Gaskó Béla (2009) a bogár tápnövényeinél (irodalmi adatokra hivatkozva) több idegen eredetűt is megemlít, minta császár fát (Paulownia tomentosá), a fehér akácot (Robinia pseudoacacia), a különböző kőriseket (Fraxinus sp.), a japánakácot (Sophora japonica) és a vadgesztenyéket (Aesculus sp.). Természetes habitatjuk (öreg lombos erdők) egyre intenzívebb pusztulásával számuk az eredeti élőhelyükön erőteljesen megfogyatkozott. Az állat kiváló adaptációs képességének köszönhetően máshol is megtalálta életfeltételeit, legtöbbször a fűrésztelepek komposztjában illetve fűrészporában találkozhatunk vele. Merkl Ottó és Vig Károly (2009) könyvében olvashatjuk, hogy Fenékpusztán a gyerekek az egykor működő lenfeldolgozó üzem nagy mennyiségű lentöre- kében gyűjtötték. Beszámoltak olyan esetekről is, hogy lárvája a tölgyfából készült vasúti talpfákban (Endrődi 1956), vagy a földbe telepített faszerkezetekben okozott kárt. (Merkl-Vig 2009) Vángel Jenő (1906) írásában (kiskun)félegyházi és kecskeméti adata is szerepel, Endrődi Sebő (1957) többek között Kiskunfélegyházáról közli. Bugacon rendszeresen figyeltem meg petéző nőstényeket a Pásztormúzeum előtt lerakott bütüknél. Ádám László (1987) szerinta Kiskunság erdeiben mindenütt előfordul, de publikációjában csak Fülöpháza: Hattyús-székről és Ócsa: Nagyerdőből említi. Az imágó nappal a föld alá húzódik, vagy a korhadó, földön fekvő vastag fatörzsek alatt rejtőzködik. Alkonyat után kezd el repülni, és egész éjjel aktív, az UV fény igen jól vonzza. A CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület Bugaci Erdei Iskola és Oktatóközpontja mellett felállított lámpa segítségével sikerült legelőször kimutatnom. Rövid élete során már nem táplálkozik. Elpusztult egyedeinek maradványait a lárvák fejlődésére alkalmas helyeken. mint a Pásztormúzeum előtt álló öreg kocsányos tölgyek (Quercus robur), valamint az akác bütük körül nagy mennyiségben találtam. Protaetia aeruginosa (Linnaeus, 1767) - pompás virágbogár A kifejezetten polifág faj hazánk erdős vidékein mindenütt előfordul, de a folyókat követő galériaerdőkben különösen gyakori. Lombkoronaszintben rajzik, ezért ritkán kerül az ember szeme elé. Az imágó a fák törzsén kifolyó nedvvel táplálkozik, ahol a kis szarvasbogár [Dorcusparallelipipedus), a lódarázs ( Vespa crabro) és más virágbogarak társaságában gyűlik össze. Megfigyelték gyümölcsfogyasztását is. (Gaskó 1999) A virágbogarak a xylofág csoport utolsó láncszemét képviselik, általában a diófacincért (Aegosoma scabricorne) és a kis szarvasbogarat [Dorcusparallelipipedus) követik a sorban. (Gaskó 1999) Az állat Bugacon mindhárom Duna-Tisza közi, szürke nyáras pusztai tölgyesben [Populo canescenti-Quercetum roboris) és az ültetett vegyes fajösszetételű lombos erdőben megtalálható, kimutatására a palackcsapda volt a legalkalmasabb. Egy példánya az Ősborókás Festucetum vaginatae társulásában lerakott sörcsapdába repült bele, továbbá a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület Bugaci Erdei Iskola és Oktatóközpontjában álló közönséges nyír [Betula pendula) folyásán táplálkozott. Ádám László (1987) cikkében bugaci gyűjtőhelyét nem szűkíti le. Ezt a bogarat a Berni Egyezménynek az európai szaproxilofág gerinctelenekkel foglalkozó kutatási programja az európai természetvédelmi szempontból fontos erdők meghatározásának indikátorfajává nevezte ki. (Csóka-Kovács 1999) A Vörös Könyv aktuálisan veszélyeztetettnek minősíti. (Kaszab 1990) Acmaeoderella mimonti (Boieldieu, 1865) - homoki zömökdíszbogár A rovar a Duna-Tisza közi erdős homokpuszták lakója, ahol helyenként elég gyakori (Muskovits- Hegyessy 2002). A szerzőpáros a rajzási idejét május vége és június közé teszi, valójában ennél azért jóval hosszabb. Legkorábban 1997. május 26-án (az ásotthalomi Kiss Ferenc Emlékerdőből) 379
