A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Kókai Károly - Albert András - Kasza Ferenc: Szeged-Szőreg és közigazgatási területének gerinces faunája. Adatok a Tisza-Maros szögből
Kókai - Albert - Kasza Szeged-Szőreg és közigazgatási területének gerinces faunája időszakban lakott gyöngybagoly. A faj előfordulása helyi szinten jelentős természetvédelmi értéket képvisel. Füleskuvik (Otus scops) A kékvércse hajnali szinkronszámlálások „hozadékaként" 2011- és 2012-ben is előkerült a Kisréti-erdő széléről 1-2 pld. augusztus közepétől szeptember elejéig. Lehetséges, hogy érdemes lenne egy tavasz végi, nyár eleji célzott felméréstvégezni e fajra, mivel a Csongrád megye több régiójában már költ. Mindenesetre a füles kuvikoknak is alkalmas szalakóta odúk már kinn vannak a területen. Kuvik (Athene noctua) Minimum 3 pár költött a 2013-ig terjedő időszakban, persze lehetséges, hogy több is. A 2014. évben 5 párra becsültük állományát. Az egyik a gyöngybagolynál már emlegetett kis- réti elhagyott sertésól, 2014-ben ettől északra, még Kisréten 1 pár. A másik a szintén elhagyott Szőregi Téglagyár (2014-ben is). Belterületről is több megfigyelése van, pl. az ortodox templom mellett párban is megfigyeltük, és ez a faj is előfordult már egyikünk padlásán. 2014-ben költött a Szárító melletti régi istállókban és a húsmarha-telep környékén, Külsőtón. Eddig egy speciális kuvikodút helyeztünk ki (melyet 2012-ben seregély foglalt), megfontolandó több mesterséges fészkelő hely kirakása is. Réti fülesbagoly [Asioflammeus) Két előfordulási adata volt Szőregről 2013-ig. Az első egy sérült példány bekerülése Kisrétről 2000. január 2-án (amely madár sajnos később elpusztult). A másik adat: 2002. június 28-án a Belsőtónál 1 pld. 2014-ben fészkelőként megtelepedett a Tisza-Maros szög nyugati felén minimum 9 pár, ebből egy Kisréten. Az egyik deszki területen költő pár revírje áthúzódott szőregi területre is (Rigó-tó). Ezért az alkalmi költő fajok közé soroltuk a réti fülesbaglyot. Lappantyú (Caprimulgus europaeus) Bizonyos években tavasz közepén lehetett hallani éneklő hímet rövid ideig a Szőregi- és a Budzsáki-erdőből. 2014-ben a régi temesvári vasút töltésénél is hallottunk éneklő hímet. Gyurgyalag (Merops apiaster) 1979-ben a bevezető részben említett pont- térképezéses vizsgálatkor még néhány páros költőfaj volt a szőregi homokbányában. Mivel ezek az adatok már több mint harminc évesek, nem tettük a gyurgyalagot a fészkelő fajok közé. Jelenleg csak Szőreg közigazgatási határain kívül költ, pl. az újszentiváni volt lokátor állomás területén vagy a Maros menti homokbányákban. Ezeket a fészkelőket (és a segítő egyedeket) lehet megfigyelni költési időben is Szőreg felett. Költés után komolyabb létszámban gyülekeznek a térségben. Fő éjszakázó helyeik a Maros és Tisza menti erdőkben vannak. Kisebb éjszakázó helyek, illetve jelentősebb nappali gyülekező helyek Szőreg területén is vannak. Paulovics Péter már a nyolcvanas években megtalálta őket a Makó felé vivő vasúti töltés mentén. Azóta több ilyent is találtunk. Legkedveltebb talán a szerb határ felé, az ún. Schaffer-tanya mellett (Tálagy déli része) egy félig kiszáradt, öreg akácfasor, továbbá a Kamaratöltés egyes részei és a Szőregi-erdő Deszki puszta felé eső széle. Maximum példány számai: 2009. augusztus 23., Külsőtó, Szőregi legelő 150-170 pld. 2011. augusztus 24., Schaffer-tanya melletti fasor 150 pld. Szalakóta [Coraciasgarrulus) A szalakóta országos elterjedési területének csökkenése az utóbbi 10-30 évben a Tisza- Maros szögben is észlelhető volt. A térségben az utolsó valószínű költése Tiszaszigettől délre lehetett 1999. március 30 - július 1., 2-3 pld. Szőreg területén, azóta csak vonuláskor fordul elő 1-2 pld. Fő tartózkodási helyei: Belsőtó, Külsőtó, Kisrét, Iván-kubik. Az utóbbi években mesterséges odúkat is helyeztünk ki a faj számára. Szőreg és közvetlen környékén (Kübekháza, Deszk, Tiszasziget) jelenleg 10 szalakóta odú van. 2012. június elején Mészáros Csaba a Külsőtó területén lévő egyik odúnál látott az odú mellett üldögélő szalakótát, sajnos költés nem lett belőle, de a remény feléledt: egyszer talán még ismét költőfaj lesz a szalakóta Szőregen és a Tisza-Maros 350
