A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Nátyi Róbert: A Napbaöltözött Asszony, mint Patrona Hungáriáé a magyar szent királyokkal az esztergomi misekönyvben
Nátyi Róbert A Napbaöltözött Asszony, mint Patrona Hungáriáé... 3. kép prémgalléros köpenyben, kezében liliomot tart. A korabeli történeti hitelességnek megfelelően István és László a Szentkoronára emlékeztető királyi koronát, míg Imre hercegi diadémot visel. Az István fejét övező aureolában a Madonna napsugarait visszaidéző sugarak jelennek meg, a másik két szentnél ez a kiemelés hiányzik. Mindhárman egyik kezükkel a vágásos-kettős keresztes ország címert tartják. A két szélső, István és Imre, egyértelműen a középső László felé lépnek, míg ő István mozdulatát utánozva, ugyancsak oldalra, Imre felé fordul. Lépőid Antal 1938-ban megjelent tanulmányában a kép alá nyomott imádság szövegével magyarázza az uralkodók ilyetén elhelyezését. Szerinte a művész jobbról (Szent Istvántól) bal felé számítja a rangsort, hiszen a szövegben István megelőzi Lászlót. (Lepold 1938, III, 111-154, i.h. 131) Szent László alakja közvetlen a Madonna alatt, vele egy tengelyen helyezkedik el, illetve a másik két szent, középre, az-az felé irányuló gesztusa is kiemelt, tulajdonképp esetünkben primus inter pares szerepére utal. Korszakunkból (II. Ulászló uralkodásának időszaka) Szent László alakjának és a Napbaöltözött Asszony alakjának összekapcsolásáról számos példával bírunk. Ez a kulturális közeg magyarázhatja László kitüntető helyét a képen. A legfontosabb alkotások a következők: II. Ulászló guldinerei, II. Ulászló Bernhard Strigel által festett fogadalmi képe (Budapest, Szépművészeti Múzeum), Paulus Crosnensis Ruthenus Panegyricus ad divum Ladislaum Pannoniae regem victoriosissimum... című munkájának nyitó fametszete (Bécs, 1509) stb. (Marosi 1995, 83) Az ismeretlen német fametsző a három uralkodó esetében, úgy tűnik különálló előképeket, talán faszobrokat, vagy az egyes alakokról készült metszet előképeket követhetett, s ezeket némileg mereven, sematikusan helyezte egymás mellé, elég nagy teret hagyva közöttük. A 231x170 mm tükörméretű nyomat vélhetőleg egyetlen nyomódúcról készült. Mindennek ellenére az alakok csoporttá komponálásának igénye nyilvánvaló. Mária lenéz a magyar szentekre, de a szentek szemlátomást nem vesznek róla tudomást. A kompozíció, így némileg szétesőnek mondható, két külön egységből áll. A köztük létező kohéziót nem annyira a művészi eszközök, mint inkább a feliratok idézik elő. A felíratok, esetünkben egyértelművé teszik az értelmezést. A kialakuló új képtípus bevezetésének vágya magyarázhatja esetleg a viszonylag bőséges szöveget. A lap tetején a következő mondat olvasható: „diuini ac tutelares regni hungarorum patroni", vagyis „a magyarok királyságának szent patrónusai”. A fametszet alatt két hasábban, nyolcsoros disztichon olvasható: „Virgo qui uestiuit inenarrabile uerbum Corpore mortali pannones alma iuuat. Quam pater elegit: quam coelicus ardor obumbrat: Ipsa piis defert hungariae precibus. Hinc diuus stephanus nutu foelice tuetur, Etladislaus numine prosequitur Dux mericus adest: et uota libentia firmat. Eminus hinc fugiant damna: pericla: lues." 333
