A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
A SOKOLDALÚ MÓRA... EMLÉKÜLÉS MÓRA FERENC TISZTELETÉRE - Somogyvári Ágnes: Móra Ferenc régészeti feltárása 1931-ben Szabadszálláson
Móra Ferenc régészeti feltárása 1931-ben Szabadszálláson* Somogyvári Ágnes Móra Ferenc korának kiemelkedő jelentőségű, sokoldalú alkotóegyénisége volt. Sokoldalúságának egyik elemétrégészeti munkássága adja. Ugyanúgy, ahogy a századforduló táján alakuló vidéki múzeumok lelkes létrehozói és gyarapítói, akik végzettségüket tekintve nem voltak képzett múzeumi szakemberek, ő sem volt képzett régész, de folytatott ásatásokat, miután 1904-ben a szegedi múzeum és könyvtár szolgálatába került. Ismerve a frissen létrejött múzeumokban követett általános gyakorlatot, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége időről időre könyvtári, archeológiái, természetrajzi és néprajzi tanfolyamokat indított a megfelelő szakemberek képzésére. így került sor 1908-ban Kolozsvárott a második archeológiái tanfolyam elindítására, ahol Móra Ferenc is a hallgatók között volt és amelyet Posta Béla az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának vezetője szervezett. A tanfolyam hallgatói tizenhét napon keresztül elméleti és gyakorlati képzést kaptak. Elméleti képzésük során a régészetben hasznosítható geológiai ismeretekre tettek szert, megismerhették a legújabb kutatási eredményeket a paleolitikum- tól kezdve egészen az újkorig, gyakorlati képzést kaptak például restaurálásból és régészeti fotózásból. Az előadások mellett kirándulásokra is sor került, a tanfolyam végén például meglátogatták a Márton Lajos vezette tószegi teli-ásatást. Ennek a tanfolyamnak a hasznosságáról Móra így írt: „Hogy azonban megtanuljak nézni és látni, ahhoz a múlt évi kolozsvári régészeti tanfolyam kellett, a miért - bizonyosan soknak nevében - legyen szabad e helyen is kifejezni hálás köszönetemet a régészeti tudomány kolozsvári művelőinek. Nem csakazért, mer t beletanultunk a mesterség elemeibe, hanem még inkább azért, mert embereket ismertünk meg, a kik megéreztették velünk tudományunk lelkét.” (Móra 1909,120] Már a kolozsvári tanfolyam elvégzése előtt, 1905- től kezdve rendszeresen, évente több alkalommal is ásatott. Banner János, aki az 1936. évi Dolgozatokban tekintette át a szegedi régészeti kutatásokat, Móránál 1905 és 1933 között több mint 100 feltárást sorolt fel. (Banner 1936,253, 59. lábjegyzet] A nagyszámú feltárás ellenére Mórának csak néhány régészeti publikációját ismerjük. Az Archaeológiai Értesítőben publikált 1906- ban, 1908-ban, majd hosszabb szünet után 1925-ben és 1926-ban a szegedi Dolgozatokban, 1932-ben pedig az Ethnographiában jelentek meg írásai. A szakcikkek mellett az 1920-as évektől kezdve napilapokban rendszeresen hírt adott az ásatásokon szerzett tapasztalatairól és azokról a „célszörű szögény embörök”-ről, akikkel együtt dolgozott. Ezek az írások kötetbe rendezve, a halála után jelentek meg Utazás a földalatti Magyarországon címmel. Ez a sokaknak meghatározó élményt nyújtó könyv azóta számtalan kiadást ért meg. A korábban említett több mint száz feltárás között az egyik az 1931-ben Szabadszálláson1 végzett néhány napos feltárás volt. Móra Ferenc ekkor kilépett Csongrád vármegye területéről - amit megtett máskor is, ha nem is túl gyakran - és az akkori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területére ment ásatni. 1931 augusztusának végén kapott értesítést arról, hogy Szabadszállás határában valószínűleg őskori sírokat találtak. Az értesítés Trungel Iván szabadszállási plébánostól érkezett. Trungel Iván 1928-ban került a pestszentimrei plébániáról Szabadszállásra és 1932-ig volt itt 1 Vicze 1986. A leletanyagot Vicze Magdolna dolgozta fel egyetemi szakdolgozatában, Bács-Kiskun megye középső bronzkori urnatemetői címmel. Köszönöm Vicze Magdolnának, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a szabadszállási leletanyaggal foglalkozhassak. 277
