A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
NÉPRAJZ - Mód László: Szüreti bálok és felvonulások Csongrádon a 19. század végén és a 20. század első felében
Mód László Szüreti bálok és felvonulások Csongrádon a 19. század végén és a 20. század első felében Közművelődési Egyesületének a következő személyek ajánlottak fel gyümölcsöt: Minik Ninuska, Aása Juliska, Keller Juliska, Papp Annuska, Farkas Mariska, Papp Vicuska, Atkári Urbán.47 A szüreti bál és felvonulás szimbólumai közül a legfontosabbnak a szőlőkoszorú tekinthető, amelyeta csongrádi lapoktöbb alkalommal is említenek. 1903-ban méga súlyáról is megemlékeztek, ami 40 kilogrammot nyomott. A szőlőkoszorút a szüreti bál egyik női résztvevője kapta, akinek a nevét is gyakran közzé tették.48 Az 1945-ből származó csoportképen a koszorút virágok és nemzetiszínű szalag díszítette, az 1950-ben készített felvételen pedig szőlőlevelek borították. Típusairól, használatáról Fajcsák Attila készített elemzést, amelyben kihangsúlyozta azt, hogy a szőlőkoszorú vitele minden bizonnyal már a 18. században is előfordult. Három változatát különítette el, amelyek közül a magyar nyelvterületen a harang alakú számított a leggyakoribbnak. Amennyiben a koszorú valamilyen egyesület által szervezett alkalomra készült, akkor a módosabb szőlőbirtokosoktól gyűjtötték össze a megfelelő mennyiségű szőlőt. A rendezvény előkészítésével megbízott személyek ügyes kezű emberekkel készítették el a kelléket, amelynek a súlya elérhette az 50-60 kilogrammot is. 1890-ben az egyik Egerben megrendezett szüreti bálon az első csőszpár vitte a vállán a nagyméretű szimbólumot. [Fajcsák 1987, 356] A tisztségviselők ruházata minden bizonnyal különbözött a többi résztvevőjétől, habár a rendelkezésre álló forrásokban csak elvétve találhatunk utalásokat erre vonatkozóan.49 A Csongrádi Szőlősgazdák Egyesületének a pénztárkönyve tartalmaz olyan adatokat, amelyek összefüggésbe hozhatóak a csőszleányok által viselt „magyar 47 Csongrádi Lap 1911. szeptember 17.1. 48 Sebestyén István szerint a szőlősgazdák között mindig akadt olyan, aki felvállalta a koszorú elkészítését, ami nagy odafigyelést igényelt, mivel a szőlőfürtök nem törhettek össze, a szőlőleveleknek pedig arányos elrendezést kellett mutatnia. [Sebestyén 1982, 282] 49 Börcsök Vince tanulmányában kiemelte azt, hogy a csőszlegények Szeged környékén a tanyavilágban csizmában, fekete nadrágban, bornyúszájú [széles] ingben, fekete mellényben, a fejükön kalapban jelentek meg. Az öregcsősz kalapjára nemzetiszínű pántlikát kötött, amely hátul egészen a derekáig ért. Párja, amennyiben házas volt, piros pöttyös ruhát viselt, és a markotányos elnevezéssel illették. [Börcsök 1974, 490] ruhával". Fejős Zoltán szerint a viseleti darab a szüreti bál szimbolikájának egyik meghatározó elemeként fogható fel. Az ún. magyar ruhát feltehetőleg az 1880-as évek népszínmű-divatja és a közoktatás terjesztette el széles körben, amely kialakulása idején már szimbolikus jelleggel rendelkezett, hiszen egyfajta jelmezként hordta viselője. A „nemzeti ruha ideálját” testesítette megazurbanizálódó, polgárosodó középrétegek körében.50 * * * [Fejős 1987, 267-282] Az 1933-ban készített felvételen a férfiak egy része bőszájú inget, kalapot és fekete mellényt visel. Minden bizonnyal ők lehettek a csőszlegények. Kalapjukat két személy kivételével nemzetiszínű szalag díszítette, amelynek hosszabb változata szinte mindegyik, képen szereplő férfi ruházatán is feltűnik. A társaság előtt minden bizonnyal az öregcsősz és a kezében hegedűt tartó zenész látható. Az első sorban foglalhatott helyet a bíró és a bíróné, akiknek a ruházata különbözött a csőszökétől. Az 1945. szeptember 15-én készített felvételen feltűnik a virágokkal és nemzetiszínű szalagokkal díszített szőlőkoszorú is a botját kezében tartó öregcsősz és egy zenész társaságában, akik fekvő pozíciót foglalnak el. Sebestyén István tanulmányában közölt egy 1950-ből származó felvételt, amelyen a bíró prémsapkát és nemzetiszínű szalagot viselt, aki mellett a bíróné „babos ruhában" foglalt helyet. A társaság előtt heverő öregcsősz elmaradhatatlan kelléke a bot. A csőszlegények kalapjukon nemzetiszínű szalagot hordtak. [Sebestyén 1982,285] A fényképek alaposabb elemzése természetesen újabb információkkal szolgálhatnak, annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy a tisztségviselők ruházata nem tekinthető egységesnek, még az azonos szerepkör esetében sem. Kiadások és bevételek A résztvevők belépőt fizettek, amelynek a mértékéről a sajtó is közölt rendszeresen információkat. 1899-ben elővételben 60 krajcárt, a bál kezdetét megelőzően a helyszínen 70 krajcárttett 50 1926-ban Kistelekre a csőszlegények egy budapesti jelmezkölcsönzőből hozatták a ruhákat. Kistelek és Vidéke 1926. október 12. 3. 256
