A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
NÉPRAJZ - Mód László: Szüreti bálok és felvonulások Csongrádon a 19. század végén és a 20. század első felében
Mód László Szüreti bálok és felvonulások Csongrádon a 19. század végén és a 20. század első felében ki. A belépőjegyeket Gyánti József és Král András üzleteiben, valamint Szlávik János népkerti vendéglőjében lehetett előre megvásárolni.51 A sajtóban megjelent tudósítások nyomán a belépési díjak a következőképpen alakultak, amelyekben természetesen az adott időszakban forgalomban lévő pénznemek is tükröződtek: 1899:60 illetve 60 krajcár, 1913:1 korona 40 fillér, 1926:15 000 korona, 1928:1 pengő 30 fillér, 1930:1 pengő 20 fillér, 1932: 1 pengő, 1933: 80 fillér. A belépők jelentős mértékben hozzájárulhattak a költségek fedezéséhez, ahogyan arról az 1897. szeptember 26-án megtartott szüreti mulatság pénztári számadásából értesülhetünk. A „belépti jegyekből” 100 forint 40 krajcár származott, a kiadás ugyanakkor 143 forint 40 krajcárt tett ki.52 Ezen kívül kisebb arányban a kiadások fedezéséhez hozzájárulhattak a lopásokból származó „büntetéspénzek'', a tombolajegyek, a levelezőlapok értékesítéséből származó pénzösszegek valaminta„felülfizetések". Utóbbiakról a sajtó is időnként beszámolt, miközben közzétette azoknak a névsorát, akik ezzel az eszközzel támogatták a rendezvényt. A Csongrádi Iparosifjúság Közművelődési Egyesülete által 1911. szeptember 11-én megtartott szüreti mulatságon a következő személyek járultak hozzá a költségekhez nagyobb mértékben: Sohr András (140 fillér], Baranyi István (120 fillér], Minik Lajosné, Dévai Sándor, özv. Gulyás Lászlóné (1 korona], Szendrői József, Faragó István, Kátai B. Miklós, Eke István, Hajdú Teréz, Hajdú Erzsiké, Füri István, Makó János, Hegedűs Sándor (40 fillér), Atkári Urbán, Bálint Ferenc, Udvari István, Sinkó Pál (20 fillér), Szántai Mihály, Szabó András, Nagyistók József (10 fillér).53 Az 1897. szeptember 26-án megrendezett szüreti bál pénztári számadása a következőképpen festett, amit a Tiszavidék rövid híradásban hasábjain is közzétett. A belépőkből 100 forint 40 krajcár, a levelezőlapokból 15 forint, a büntetésekből 20 forint 20 krajcár, a tombolajegyekből 16 forint 30 krajcár, a felülfizetésekből pedig 1 forint származott, ami összesen 153 forint 50 krajcárt jelentett. A kiadások 143 forint 40 krajcárt tettek ki, „tiszta maradványként" tehát 10 forint 10 krajcár állt rendelkezésre, 51 Tiszavidék 1899. szeptember 18. 2. 52 Tiszavidék 1897. október 17. 3. 53 Csongrádi Lapok 1911. szeptember 17.1. amit a szervezők jótékony célokra54 fordítottak.55 1899-ben a fennmaradó pénzösszegből, azaz 10 forint 63 krajcárból négy darab téli kabátot vásároltak, amelyeket a vigalmi bizottság tagjai szegény diákoknak adományoztak.56 Összegzés Tanulmányom különböző típusú források felhasználásával arra vállalkozott, hogy egy jelentős dél-alföldi szőlő- és bortermelő település példáján keresztül nyomon kövesse a szüreti bálok és felvonulások megjelenését, illetve elterjedésük folyamatát a 19. század végétől a 20. század közepéig tartó időszakban. Csongrádon a környező városias jellegű településekhez (Kunszentmárton, Szentes) hasonlóan az 1890-es évek első felétől, közepétől szervezték meg ezeket az alkalmakat, amelyek meghatározott társadalmi csoportokhoz, közösségekhez kapcsolódtak szorosan. Időben és térben elkülönültek a szőlőtermés szedésétől, elsősorban zárt terekhez, vendéglátóhelyekhez, egyesületi székházakhoz kötődtek. Egyértelműnek látszik, hogy a szüreti mulatságokra elsősorban a kisvárosi iparos, illetve polgári réteg szórakozási alkalmaiként tekinthetünk, amelyek az 1920-as évek elejétől már a tanyavilágban is népszerűvé váltak, ahogyan erre Csongrádon is találunk példát. A szüreti bálok nem mutatnak összefüggést a szőlő- és bortermelés szerepével, mivel Csongrád környékén, főként Szentes határában is népszerű szórakozási alkalmak voltak, ahol elsősorban a szántóföldi gazdálkodás számított meghatározónak. Amennyiben szükség mutatkozott, a bálterem díszítéséhez a szőlőfürtöket a szervezők megvásárolták. A különböző településeken megrendezett szüreti mulatságok cselekményszerkezete közötti nagyfokú hasonlóság arra utal, hogy egy tudatosan megalkotott „mintát" vagy „sablont" mintegy kész formában vettek át és honosítottak meg a közösségek. 54 1893-ban a megtartott szüreti mulatságból fennmaradt pénzösszegeta szegedi polgári dalárda támogatására fordították azért, hogy 1894-ben részt tudjanakvenni a Fiumében megrendezett országos dalversenyen. Szegedi Híradó 1893. október 1. 6. 55 Tiszavidék 1897. október 17. 3. 56 Tiszavidék 1899. október 30. 2. 257
