A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
NÉPRAJZ - Mód László: Szüreti bálok és felvonulások Csongrádon a 19. század végén és a 20. század első felében
Mód László Szüreti bálok és felvonulások Csongrádon a 19. század végén és a 20. század első felében forrástípust képviselnek a báli meghívók, amelyeknek a jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy tartalmazzák a tisztségviselők megnevezéseit, illetve a különböző díjakat, jutalmakat, segítségükkel tehát a cselekmények szerkezete is rekonstruálható. Az 1930-as és az 1940-es évekből két fénykép is fennmaradt, amelyek a Csongrád-Bokroson megrendezett szüreti mulatságok szereplőit ábrázolják.4 A téma vizsgálatát indokolttá teszi az a körülmény is, hogy az 1990-es évek elejétől Magyarország településein sorra újították fel a szüreti felvonulásokat és bálokat, ahogyan erre Csongrádon is kísérlet történt 1991-ben,5 illetve 2008-ban. Csongrád-Bokroson a helybeliek napjainkra „újra birtokba vették”, amiről töretlen népszerűsége is árulkodik. Érdekfeszítő kérdésekre adhat választ a jövőben egy olyan összehasonlító elemzés, ami arra világíthat rá, hogy a közösségek az elmúlt években egy általánosan elterjedt struktúrát miképpen formálnak, alakítanak? A tanulmány nem foglalkozik az újraalkotott hagyományok problematikájával, mivel a téma a jelenkutatás szempontjait figyelembe vevő feldolgozása kizárólag egy külön dolgozat tárgyát képezheti. A szüreti szokások kutatása Madarassy László 1929-ben az Ethnographia hasábjain vállalkozott először arra, hogy megpróbálja átfogóan elemezni a szürethez kapcsolódó szokásokat, amelyeket párhuzamba állított az aratóünnepekkel. Meglátása szerint a gabona betakarításához hasonlóan a szőlőtermés szedését is ünnepség zárta le. Madarassy László többféle forrásra támaszkodott a téma kutatása során, jóllehet a sajtóban, a különböző naptárakban és szépirodalmi 4 A felvételekre Buzder Lajosné bukkant rá, aki az egyik kezdeményezője volt Bokroson a szüreti felvonulások és bálok újbóli megrendezésének. Kutatómunkát is végzett, amelynek során próbálta témára vonatkozó forrásokat összegyűjteni, az egykori résztvevők segítségével pedig a cselekményeket rekonstruálni. 5 A helyi művelődési központ munkatársai 1991. október 19-én szervezték meg az alkalmat, amellyel a korábbi gyakorlatot kívánták feléleszteni. alkotásokban napvilágot látott tudósítások, beszámolók hasznosíthatóságát kétségbe vonta, mivel azokat általánosító jellegűnek, illetve „egymásból táplálkozónak" ítélte. Úgy gondolta, hogy a „szüreti ünnepélyeket utcai, karneválszerű felvonulások, körmenetek, őszi táncmulatságok alakjában a városok, falvak mulatni vágyó fiatalsága mentette át korunkra." Saját megfigyeléseire támaszkodva kiemelte azt, hogy az ünnepségek a falvak, városok vendéglőibe és mulatókertjeibe helyeződtek át, Budapesten is megszokott látványnak számítottak a lóháton száguldozó legények és a magyar ruhát viselő lányokat szállítót stráfkocsik. (Madarassy 1929,163] A hazai borvidékek közül a Tokaj-Hegyalján gyakorolt, sokszínű szüreti tradíciókról rendelkezünk a legtöbb ismerettel, ami elsősorban Erdész Sándor és Balassa Iván kutatásainak köszönhető. Mindketten részletesen foglalkoztak a különböző közösségek, társadalmi csoportok által szervezett alkalmakkal, amelyek egymástól eltérő ünneplési gyakorlatotfejezhettekki. (Erdész, 1957; Uő 1988,86-93; Balassa 1991] Az iparos társulatok Tokaj-Hegyalján, a 19. század végén Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen szerveztek szüreti bálokat, ahol feltűntek a csőszlegények és a csőszleányok is, a tánctermet pedig szőlővel díszítették. Ezek a közösségek felvonulásokat csak az 1920-as évektől rendeztek, nemegyszer más vidékekről érkező munkások hatására. (Erdész 1988, 89] A Magyar Néprajzi Lexikonban külön szócikk foglalkozika szürethez kapcsolódó munkaszokásokkal és ünneplési gyakorlattal, amelyet Kecskés Péter és Ujváry Zoltán állított össze. A szerzők fontosnak tartották kihangsúlyozni azt, hogy a 20. században eltérő korú, jellegű és eredetű agrárrítusok, maszkos és dramatikus hagyományok, illetve a céhes élet közösségi megnyilvánulásai ötvöződtek egymással. A szerzőpáros azt is kiemelte, hogy az országszerte egységes, a 19-20. század fordulóján miniszteri rendelettel szabályozott,6 azóta többször felújított szokások 6 Erdész Sándor szerint Darányi Ignác egy 1901-benkibo- csájtott körlevélben kérte a nagybirtokosoktól az arató és a szüreti ünnepek felújítását. Kovács Ákos ezzel szemben határozattan állítja azt, hogy a rendelkezésben nemesikszó utóbbiról. Egyértelműen cáfolja azt, hogy a miniszter akár a szüretet, akár a szüreti mulatságokat bármilyen formában szabályozni, egységesíteni akarta 248
