A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
NÉPRAJZ - Mód László: Szüreti bálok és felvonulások Csongrádon a 19. század végén és a 20. század első felében
Mód László Szüreti bálok és felvonulások Csongrádon a 19. század végén és a 20. század első felében alapjául a 18-19. századi uradalmi szőlőmunkások ünneplési gyakorlata szolgált, amely a szőlőszedés utolsó napjához kapcsolódott. (Kecskés-Uj váry 1982,133-134) Ujváry Zoltán 1983-ban megjelent, Játék és maszk című könyvsorozatában részletesen foglalkozott az alakoskodás és a szüreti felvonulás kapcsolatával. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szokásokat a magyar nyelvterület számos olyan településén is megtartották, ahol a szőlőkultúra már nem bírt jelentőséggel. Úgy vélte, hogy a nyári és őszi munkákat lezáró, a téli időszakot megelőző legfontosabb alkalom volt az ifjúság szórakoztatására. A szüreti felvonulás lehetőségetnyújtott az alakoskodásra, a különböző tréfákra, a közönséget szórakoztató mozzanatokra. A drótostót, a tollas zsidó és a cigány a jellegzetes szereplők közé tartoztak, akiken kívül mások is megjelenhettek, mint például a bakter, a koldus, a csikós, a betyár, a török vagy éppenséggel különböző vándorárusok. Ujváry Zoltán meglátása szerint a maszkos alakoskodók igen gyakran a dramatikus népszokások különböző alkalmaiból (pl: farsang, fonó, lakodalom stb.) kerültek a felvonulás menetébe. (Ujváry 1983,184-241) Kutatástörténeti áttekintésünk során nem feledkezhetünk meg Börcsök Vince munkásságáról sem, aki a Szeged környéki szőlő- és borgazdálkodás szisztematikus feltárása során a szüreti szokásokkal is foglalkozott egyik tanulmányában, amelyben a tanyavilágban megszervezett mulatságokról részletesen értekezett. Vizsgálatainak jelentőségét elsősorban az szolgáltatja, hogy sikerült pontosan dokumentálnia a szüreti bálok lefolyását, és a tisztségviselők tevékenységét. Meglátása szerint az alkalmak a szegedi céhek mulatságaival állíthatóak párhuzamba, a hegygazda szerepköre pedig a céhmester tevékenységével mutat hasonlóságot. (Börcsök 1974, 479-493) Szükséges megemlítenünk Sebestyén István csongrádi levéltáros feldolgozását, amelyben Csongrád szőlő- és borgazdálkodásának részletekbe menő feldolgozása során a szüreti mulatságokkal is foglalkozott. A nem egy alkalommal személyes hangvételt megütő elemzésében pontos képet szolgáltat az egyes mozzanatokról, a tisztségviselők öltözetéről és feladatköréről. (Sebestyén 1982,281-284) volna. (Erdész 1988, 87; Kovács 2008) Fejős Zoltán a szüreti mulatságok példáján keresztül elemezte azt, hogy az amerikai magyar közösségek milyen eszközökkel és módszerekkel fejezhették ki etnikai sajátosságaikat. Tanulmányában a szereplők, elsősorban a csőszleányok öltözetének eredetével is foglalkozott. (Fejős 1987, 267-282) Fajcsák Attila kismonográfiájában rámutatott arra, hogy Egerben a második világháborút megelőzően a szeptember végétől október végéig terjedő időszakban szinte minden iparos és földműves egylet rendezett szüreti felvonulásokat, amelyekhez szervesen hozzátartozott a zárt térben megtartott szüreti bál is. Leghíresebbek a katolikus legényegylet mulatságai voltak, amelyeket az egykori Érsekkertben kialakított kioszkban bonyolítottak le. A hajnalig tartó bálon az egri vagy az ostorosi rezesbanda húzta a talpa- lávalót. Munkájában határozattan leszögezi azt, hogy Egerben a 19. század első felében a szüreti mulatságok már közkedveltnek számítottak, amelyeknek a helyszínéül a szőlőföld szolgált. Azt azonban nem lehet adatolni, hogy pontosan mikor, és milyen körülmények között kerültek be a városba. A két világháború közötti időszakban a látványos felvonulások szereplői között feltűntek a csikósok, a csőszlegények, a csőszlányok, a ku- lacsos gyerekek, a szüretelő legények, a szüretelő leányok és a muzsikus cigányok, akiken kívül említést érdemel a kivert fenekű hordóban haladó legény. Szakadt ruházatot viselő fiatalok is megjelenhettek, illetve olyan szekerek, amelyeken a szüret egyes jeleneteit, mozzanatait állították be. (Fajcsák 1990, 71-73) Kovács Ákos 2008-ban publikált írásában az általa „műszüretnek" nevezett jelenség kialakulását az 1815-ös esztendőhöz köti, amikor Ferenc császár, I. Sándor orosz cár, illetve III. Frigyes Vilmos porosz király látogatására Balássy Ferenc sajátos ünnepséget szervezett. A Magyar Kurírban közzétett híradásban számos olyan mozzanat szerepel, amely a későbbiekben is fontos részét képezte a szüreti mulatságoknak. Kovács Ákos szerint színészek bevonásával a főnemesek is szerveztek hasonló alkalmakat. A fővárosi kocsmákban, kerthelyiségekben és vendéglőkben megrendezett mulatságok egyre fokozódó népszerűségében minden bizonnyal 249
