A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Polgári lakáskultúra a két világháború között. Buday Árpád egyetemi tanár hagyatéki leltára
Fári Irén Polgári lakáskultúra a két világháború között. Buday Árpád egyetemi tanár hagyatéki leltára a másikon az ebédlőn keresztül végiglátunk az egész lakáson (5 - 6. fénykép]. A hálószobában a párhuzamosan elhelyezett két rézágy, és az előtte lévő futószőnyeg jól látszik a képen. A háló egyfunkciós helyiség, az intim szféra tere kevés bútorral. Az ágyak elhelyezése hagyományos, az anyaga kevésbé, a berendezés legértékesebb darabjátalkotják80 pengő értékben. Összehasonlításul: a Winter család két fényezett (politúros] ágya 20 pengőt ért. A rézből készült ágyat egyenesen a polgári jólét szimbólumának tartották. Talán éppen az értékképző szerepe miatt került a berendezés tárgyai közé. A képen nem látszik, a leltárból pedig nem derül ki, hogy a többi bútordarab: két éjjeli szekrény, két szekrény, toilette tükör, három szék, garnitúrát alkotott-e és milyen stílusú volt? A hálóban még egy mosdót is összeírtak, ami rendszerint alul kétajtós, fölül márványlapos kis szekrény. Kevéssé valószínű, hogy alacsonyabb komfortfokozatú, fürdőszoba nélküli lakásba költöztek volna Budayék, a mosdót„a fürdőszobás lakásokban is sokáig fennmaradt történeti bútordarabnak" nevezi a polgári otthonok kutatója, Gyáni Gábor (Gyáni 1992, 40], A kétszárnyú, betétdíszes ajtókat fehérre festették, ami a modern, szecessziós téralkotás eredménye. A nagy ablakokat fehér csipkefüggöny fedte, ebben a lakásban nem keretezte nehéz textilfüggöny, ami a 19. század végi, historizáló bútorokkal berendezett lakásoknál szinte kötelező dekoráció volt, de egyúttal le is sötétítette a teret. A leltár függönytartóként rézkarnisokat említ. A Buday-lakás ebédlőjében a középre helyezett ebédlőgarnitúra téglalap alakú asztalát, és a magas, egyenes hátú, valószínűen bőrbevonatú 8 székét látjuk. A lábösszekötős, baluszteres lábú asztalt a sarkain nagymintás szövet (talán gyapjúszövet] takaró fedi, a faragott díszű székek kárpitozását díszszögek rögzítik. A historizáló neoreneszánsz, közismert elnevezéssel ónémet (altdeutsch] ebédlőbútor kedvelt volt a polgárság minden rétege körében a 19. század közepétől.15 15 A nagyméretű, robusztus ebédlőgarnitúrák kidolgozottságukban sokfélék lehettek a társadalmi szinteknek megfelelően, de az ebédlőszékek kárpitozási módja is sokat elmond a tulajdonosról. A nádazás szerényebb A leltárban szereplő ebédlő kredenc a nagytálalót jelenti, mindig ez a bútor a legdrágább az ebédlőben (itt 35 P], általában márványlapos, a (kis] tálaló felépítmény nélküli vagy nyitott polcos felépítményű (itt 25 P]. A leltár szerint a berendezéshez tartozott még egy nagyméretű szőnyeg, fali óra, két kis asztalka, sezlon, 10 fali kép festmény és egy hálózati rádió. Sajnos ezekről nem készü lt fénykép. A festmények közül, bár az ebédlő listáján szerepel, több a szalonban volt elhelyezve. Az ebédlő közepén lévő szőnyeg értéke 10 pengő, annyi, mint a szalonban lévő öt, futószőnyegnek meghatározott szőnyeg értéke összesen. A rádió még drága technikai újdonságnak számított ebben az időben, a budapesti rendszeres műsorsugárzás 1925 decemberében indult. Nyilvánvalóan ott helyezték el a lakásban, ahol a legtöbbször hallgatták, Winteréknél a nappaliként használt szalon/dolgozószobában, a Buday-lakásban az ebédlőben, mert valószínűen az egyetemi tanár családfőnek sokszor kellett használnia munkára a dolgozószoba/szalont. A rádiózás eleinte a korabeli úri, sőt még az arisztokrata körökben is kifejezetten ritka gyakorlat volt, mivel rádióhallgatást „valami zsidós”, tehát polgári szokásnak tartották (Gyáni-Kövér 1998, 234]. A Buday család életében (reformátusok) minden bizonnyal az értelmiségi-művészlétből- amelyet nagyfokú kulturális aktivitás jellemez- eredően jelent meg a rádió, mint a tájékozódás, ismeretszerzés és a szórakozás (pl. zenehallgatás) újfajta lehetőségét kínáló eszköz. Ugyanilyen okok miatt találjuk meg a rádiókészüléket egy ny. állami felső leányiskolái tanítónő (ág. ev.), köztisztviselő özvegye (róm. kát.), és egy óvónő (róm. kát.) kis értékű hagyatékában is. Igaz, az utóbb fölsoroltak jövedelmi viszonyaikat tekintve nem is tartoztak a rendkívül tagolt magyar társadalom úri középosztályába. Az egyetemi oktatóknak a tanártársadalmon belül is kivételezett helyzetük volt, számukra külön fizetési osztályt rendszeresítettek.16 szintet képviselt, a bőrrel kárpitozott szék, főleg, ha préselt mintás díszítésű volt, magasabb, reprezentatívabb igényszintet jelentett (Petejdi 2010, 254). 16 A nagyrészt kispolgári réteghez tartozó iparosok hagyatéki leltárában kevés esetben találtunk rádiót, egy vendéglős inventáriumában az üzlet berendezése között vették számba 80 P értékben. CSML IV.B. 1452. 203
