A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Polgári lakáskultúra a két világháború között. Buday Árpád egyetemi tanár hagyatéki leltára
Fári Irén Polgári lakáskultúra a két világháború között. Buday Árpád egyetemi tanár hagyatéki leltára Kószó István ny. államtitkár, kir. közjegyző (róm. kát.] ötszobás lakásában (1931) a hálószoba és a vendégszoba mellett két ebédlőnek berendezett helyiség volt. A két ebédlős lakás kiemelten magas társadalmi szintet képviselt. A (kis) ebédlőben nyolc, bőrbevonatú szék állt az asztal körül, itt kapott helyet a szokásos berendezési tárgyak mellett a rádió hangszóróval. A „nagyebédlő”-nek nevezett helyiségben tizenkét szék állta csipketerítős, nagy ebédlőasztal körül. Ebben a helyiségben minden „nagy” volt: a padlószőnyeg, az ebédlő szekrény, az álló ingaóra, a trumeau (kétajtós, fiókos szekrényke) nagy tükörrel. Az ezüsttálcák, cukor- és gyertyatartók részletezése a helyiség ritkán használt jellegét mutatják. A szalonban nem volt íróasztal, a háziúr dolgozószobája a közjegyzői irodában volt, ami három irodahelyiségből, fogadó- és előszobából állt.17 A Kószó-lakás reprezentációs tereivel ellentétben a Buday-lakás több praktikumra törekedett még a vendégfogadás céljait szolgáló helyiség, a szalon berendezését illetően is. A nagy alapterületű, két nagy ablakos szoba egyben a dolgozószoba szerepét is betöltötte. Az egyik szalon-együttes bútorcsoportja egy kerek asztal köré helyezett, nagyvirágos huzattal kárpitozott, neobarokk két fotelből és a fal mellett álló díványból állt. Az áttört karfájú, hármas ívelésű dívány hátsó támlájának közepén, és a fotelek háttámláján horgolt csipketerítők díszlettek. Ez a közelmúltig továbbélő szokás a rokokó idejére nyúlik vissza. Az anti makasszar a rizsporos parókák idején a drága kárpitot védte az elszennyeződéstől, majd a neorokokó bútorokon újra megjelent 2058/943. (Fari - Pál 2007, 319). Winter Géza (izr.) „régi kis Rádió"-ját 15 P-re becsülték, ennyire értékelték az ebédlőben lévő tálalót, az ebédlőkredenc 30 P-t ért. A Buday család hálózati rádiója 40 pengő értékben került a leltárba, az ebédlő kredenc értéke 35 P volt. A korabeli ár - érték arányt jól szemléltetik a felsővárosi hentes és mészáros hagyatéki leltárában található adatok 1934-ben, akinek amatőr rádióját szintén 40 pengőre becsülték, az ipari eszközök, üzletberendezések között leltározott 30 kg húst szintén 30 pengőre. 17 A szalon berendezése: kettő szőnyeg, egy csillár, egy szalonasztal csipketakaróval, egy négyfiókos sublót, egy ripsz szalongarnitúra: kettő díván, négy fotel, négy szék, két ablakfüggöny és horgolt vitrage. CSML IV. 1452. 3057/944. díszítő funkcióban (Mialkovszky 1981, 79). Az ülőgarnitúra formájából ítélve ugyanaz, mint az 1927-es fényképen látható, de időközben a bútor formájáhozjobban illő kárpitozást kapott. A garnitúrához tartozott még a faragott és esztergált, középlábas kerek szalonasztal, szintén a neobarokk vagy Lajos Fülöp korstílus szellemében, amely közkedvelt volt a polgárság körében. A másik szalongarnitúra félköríves, alacsony karfás, kárpitozott székei a bécsi geometrikus szecessziót idézik, sötétre fényezett, furnéros, hasábos lábú asztala a késő szecessziós-konstruktivista formavilágot képviseli. A szalonasztalokon virágvázák virágcsokrokkal és apró dísztárgyak láthatók. A magas háttámlás, faragott oromdíszű szék a nagyméretű, térbe állított íróasztal mögött állt. Az angol neobarokk stílusra rímelő, magyar újbarokk irányzat az 1930-as években az angolhoz hasonló megfogalmazású bútorokat eredményezett. Az íróasztal, ami nem pusztán dekoráció, hanem a családfő munkaeszköze, praktikus, oldalszárnyakkal ellátott, a bécsi geometrikus szecesszió jegyében készült, ún. középasztal. Jellegzetes a furnérozása: matt, feketére pácolt, erezésében fehér festékkel bedörzsölt tölgyfa. Ez az egyedi felületdíszítési módszer Josef Hoffmann iparművész bútoraira jellemző. Az íróasztallal szemben, a sarokban álló üvegezett könyvszekrény az osztrák barokk-rokokó szellemet képviseli, míg a két könyvállvány a funkcionalizmust. A könyvszekrény mellett faragott oromdíszű, nádazott háttámlájú, ülésű és lábrészű hintaszék látható, benne kerek, hímzett párna. A Thonet-gyár 1860-tól tömegesen állította elő a hintaszéket, bár a bútortípus nem a Thonet-gyár találmánya. Szinte minden társadalmi osztály körében kedvelt volt „a valójában szalonképessé soha nem vált", kényelmi bútordarab (Mialkovszky 1981,89). A szoba világítását kétkarú csillár (a leltárban villanylámpa luszter néven szerepel) szolgálta. A falakon a leltárhoz képest több kép: festmény és keretezett családi fénykép látható. Jól összeválogatott bútorok alkották a szalon/dolgozó berendezését, a legreprezentatívabb és a legdrágább darabok a kiváló minőségű, szép vonalú neobarokk dívány (40 P) és a két fotel (30 P). 204