A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Mód László: A szegedi bor megmérettetései. Borversenyek, szőlészeti-borászati bemutatók egy alföldi városban (1875-1938)
Mód László A szegedi bor megmérettetései május 17-ét jelölték meg, amikor a társulat titkára délelőtt 10 és 12, délután pedig 3 és 6 óra között vette át a borokat.61 A szabályzatok a palackok számát is meghatározhatták, amennyiben a bírálaton kívül más célkitűzéseket is megfogalmaztak. Volt olyan alkalom, amikor az egyiket a kettő közül a Szegedi Gazdasági Egyesület borgyűjteményében helyezték el. A szabályzatok szinte kivétel nélkül megállapították a különböző kategóriákban egymással versengő borok díjazásának mértékét, amit alapvetően meghatározott az, hogy az adott tétel hányadik helyezést ért el. Ennek megfelelően változott a pénzösszeg nagysága, amelyek között egyesületenként, korszakonként eltérések mutatkozhattak. A Szegedi Gazdasági Egyesület 1887-ből származó felhívásában a fehér és vörös óborok valamint a fehér újborok kategóriájában az elsőnek 1 darab 10 frankos magyar aranyat, a másodiknak 1 darab 5 frankos magyar aranyat, a harmadiknak pedig 2 ezüst forintot helyezett kilátásba. A vörös újborok esetén a termelők nagyobb jutalomban részesültek, sőt még a negyedik helyezést elérő személyt is díjazták. A szabályzatokban alkalmanként meghatározták azt, hogy a résztvevők által kiállított borok ugyanabban a csoportban csak egy díjat nyerhettek, az elismerést ebben az esetben rangsorban a következő tétel kapta. Dr. Fráter Gyula a Szegedi Gazdasági Egyesület által 1891-ben rendezett kiállításon vörösboraival második, illetve harmadik helyezést ért el, utóbbiról azonban le kellett mondania Kont- raszti János javára.62 A jutalmazás rendszere évek elteltével változásokon mehetett keresztül, mivel a szabályzatokban a pénzbeli juttatásokon kívül felbukkannak a különböző típusú oklevelek. A Szegedi Gazdasági Egyesület 1901-ben rendezett kiállításán az első, illetve a harmadik és a negyedik helyezettek dísz-, illetve dicsérő okmányt kaptak, míg a többiek pénzbeli díjazásban 61 Szegedi Híradó 1890. május 5., 3. 62 Szegedi Híradó 1891. március 26., 1. részesültek.63 Az 1930-as években a sajtótudósítások megnevezték azokat az intézményeket, szervezeteket, amelyek a bormintavásárokon szereplő italok számára kitüntetéseket, okleveleket ajánlottak fel. 1935-ben a Szegedi Gazdasági Egyesület ezüst oklevelét Magyar Károly, Papp János, Kisguczi József, özv. Kispál Jánosné, Papp István, Börcsök András, Babarczi Ferenc, Szélpál Benő, Borbás Szilveszter és Tanács István, a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara ezüst oklevelét Katona Kálmán, bronz oklevelét pedig Magyar András kapta. Elismerő oklevélben részesült Fodor Emil, Ördögh Imre, Papp József, Ákos György, Masa Miklós illetve Ördögh András. Szeged város tiszteletdíját Ördögh Vince (Domaszék) és Papp Vince (Zákány) nyerte. Hasonló elismeréssel támogatta a rendezvényt a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank Rt. illetve a Szegedi Kézművesbank. A Gazdák Biztosító Szövetkezete jutalomtárgyakat, a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara pedig kertészeti munkaeszközöket ajánlott fel.64 A kiállított borok típusai, fajtái A kiállítások szabályzatai világosan meghatározták a bemutatni szándékozott borok típusait, amelyek alapvetően szín, illetve kor szerinti megkülönböztetésen alapultak. 1895- ben a kategóriák megállapításánál a szervezők pontosan megjelölték az évjáratokat is, hiszen az első csoportba az 1892. évi és korábbi, a másodikba az 1893. és 1894. évi fehér, a harmadikba az 1892. évi és korábbi vörös, a negyedikbe pedig az 1893-as illetve 1894-es évjáratú vörösborok kerültek.65 Voltak olyan évek, amikor csak fehér és vörös, más időszakokban viszont az említett két kategória mellett a siller is önálló csoportot képviselt. Létezik olyan 63 Szegedi Híradó 1901. június 9., 5. 64 Tanyai Újság 1935. március 17., 4. 65 Szegedi Híradó 1895. október 15., 2. 496
