A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Mód László: A szegedi bor megmérettetései. Borversenyek, szőlészeti-borászati bemutatók egy alföldi városban (1875-1938)
Mód László A szegedi bor megmérettetései szabályzat is, amelyik a vörös és a siller borokat egy típusba sorolta. A sajtótudósítások a díjazásban részesített borok jellegéről, a termelőn, az évjáraton, illetve a színen kívül csak elvétve hordoznak információkat, ami feltehetőleg azzal magyarázható, hogy a nedűk az egyes kategóriákban ugyanabból a szőlőfajtából készültek. Feltételezhető, hogy a fehér borok többségét magyarkából vagy szlankából, a siller, illetve vörösborokat pedig kadarkából szűrték. A Szegedi Gazdasági Egyesület kiállításáról 1891-ben megjelent híradás például fontosnak tartotta kiemelni azt, hogy a fehér borra kitűzött első díjat, azaz két darab 10 frankos magyar aranyat Zsótér Bertalan magyarkája nyerte Bokor Pál kadarkájával szemben.66 Az 1880-as évek végén a Szegedi Gazdasági Egyesület kiállításán rizlingből és fehér muskotályból,67 1895-ben pedig bakatorból, kövidinkából és rizlingből készített borok tűntek fel.68 A Szeged-Felsőtanyai Gazdakör rendezvényén 1891-ben mindhárom díjat Zsótér Bertalan rizling, szlanka, illetve nagyburgundi borai nyerték, dicsérő okmányban részesült ugyanakkor Német János kövidinkája.69 1935- ben a Szegedvidéki Mezőgazdasági Homoki Borvásáron is feltűntek a fajborok, amelyekről az egykorú tudósítás a következő módon számolt be: „A Balástyáról bemutatott 16 maligánfokos kitűnő Veltelini, az illatos édes Ezerjó és fehér Muskotály borok mellett az eddigi vizsgálati eredmények tanúsága szerint elsőhelyen mégis az alsorészi 14-16 maligánfokos és 10-20 százalékos cukortartalmú édesnemes zákányi és domaszéki tüzes aszuborok vezetnek és kerülnek nagyobb mennyiségben bemutatásra.”70 1936-ban a szabadtéri játékokhoz kapcsolódó gazdasági kiállításról a híradás fontosnak tartotta kiemelni azt, hogy a zamatos homoki borok közül az édes veltelini, illetve a szürkebarát kóstolója aratott nagy sikert.71 66 Szegedi Híradó 1891. március 26., 1. 67 Szegedi Híradó 1889. április 2., 3. 68 Szegedi Híradó 1895. november 20., 3. 69 Szegedi Híradó 1891. március 17., 4. 70 Szegedi Napló 1935. március 10., 2. 71 Gyümölcskultúra 1936. augusztus 9. (oldalszám nélkül) A kiállítások jelzik azokat a változásokat, amelyek a fajtaszerkezetben, illetve a borok jellegében lezajlottak a vizsgált időszakban. A hagyományosnak mondható magyarka és kadarka mellett feltűnik a rizling, a veltelini, a kövidinka, a muskotály, illetve a nagyburgundi, amelyekből minden bizonnyal fajborokat szűrtek. A borok érzékszervi vizsgálatának, bírálatának körülményei A kiállításokon a bemutatott borok értékelését bizottságok végezték, amelyekben szőlészetiborászati szakemberek (pl: Heinrich József72, Szepessy József,73 Zauner Richárd74 stb.) is helyet kaphattak. A sajtótudósítások alkalmanként név szerint is megnevezték azokat a személyeket, akik a borok bírálatában szerepet vállaltak. A Szegedi Gazdasági Egyesület kiállításán 1888-ban az elnöki tisztet Szluha Ágoston töltötte be, a tagságot pedig Kátai Ferdinánd, Vass Károly, Várady Ignác, Csonka Ferenc, Varga Antal, Juranovics Ferenc, Halász József és Kispéter Imre alkotta.75 72 Heinrich József szőlészeti-borászati felügyelőként tevékenykedett Szegeden, ahol próbálta a helyi szőlő- és borgazdálkodás modernizálását segíteni. Több dél-alföldi település szőlőterületén ő állapította meg a filoxéra jelenlétét. Az 1890-es évek elején a Horgos- királyhalmi puszta telepítéseiben jelentős szerepet vállalt, saját maga is szőlőbirtokot alakított ki. 73 Szepessy József szőlészeti-borászati felügyelőként tevékenykedett. 74 Zauner Richárd a klosterneuburgi szőlészeti akadémián szerzett szakirányú képesítést, később pedig a budafoki állami borpincéknél tevékenykedett. Horgos-Királyhalmon az Első Magyar Szőlőtelepítő Részvénytársaság alkalmazásában állt, de Ormódi Béláék nem nézték jó szemmel újabb és újabb kezdeményezéseit, amelyek komoly pénzbefektetést igényeltek. A szakember később Petőfiszálláson saját magának 4, Pitricsom pusztán pedig a Pallavicini uradalom egyik bérlőjének, egy Landesberg nevű szegedi lakosnak 40 holdat telepített. (Bálint 1976, 575) 75 Szegedi Híradó 1888. március 21., 4. 497
