A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
MÚZEUMPEDAGÓGIA - Krassói Anikó — Medgyesi Konstantin: Mi van a fejekben? Múzeum, imázs és az Y generáció. A „Múzeumba-járás” című kurzus hallgatóinak múzeumképe
Kovács-Krassói Anikó - Medgyesi Konstantin Mi van a fejekben? Múzeum, imázs és az Y-generáció I. 1. kép: Az Örkény-kiállítás dobozlabirintusa a Fekete házban, Szeged, 2013. Dömötör Mihály felvétele terünk, de megállapítható: az Örkény-kiálltás sikere, tapasztalatai is azt támasztják alá, az élményközpontú kiállításszervezői megközelítésnek kell prioritást biztosítani a múzeummenedzsment döntések során! „Az a kiállítás, amelytől a legjobban »tartottam«, az az Örkény kiállítás volt, mert nem gondoltam, hogy ez a téma igazán le tudna kötni. Nekem Örkény Istvánról akarva akaratlanul is a Tóték jutott eszembe, viszont ez a mű, amikor olvastam, engem nem igazán fogott meg, nem nagyon tetszett. Az egyperceseiből csak párat olvastam, de már azok se igazán rémlettek fel előttem. Egy hagyományos, önéletrajzi kiállítást vártam, viszont elképzelni se tudtam, hogy ebbe hogyan tudnák úgy beleépíteni az egyperces novellákat és a Tótékat, hogy ne legyen unalmas a kiállítás. Úgy gondoltam, hogy plakátok, kötetek lesznek kiállítva, és hogy bizonyos filmrészletek lesznek levetítve, körülbelül ennyi. Szerencsére nem vált be az előérzetem, pozitívan kellett csalódnom. Az előítéleteimhez képest, amikor bementünk, és a kis papír székecskéinkkel minden egyes blokkban helyet foglaltunk, magával tudtak ragadni az elhangzó történetek, érdekességek. A tükrös ajtós- fejjel lefele nézős megoldás különösen tetszett. Egy teljesen más, új szemszögből ismerhettem meg Örkényt, akit csak a középiskolában tanultak alapján ismertem. Az elhelyezett idézeteket, visszaemlékezéseket Örkénytől felettébb találónak, néha viccesnek, néha pedig inkább letaglózónak találtam. Különösen magával ragadott a munkatáborokról szóló visszaemlékezése, annak őszinte realitása. Tetszett az is, ahogy az önéletrajzi elemekkel teli rész után egy tükrös ajtón keresztül lehetett átjutni a kiállítás másik részére, pedig már kezdtem csodálkozni, hogy csak ennyiből áll a kiállítás. A másik terem teljesen más felépítésű volt, a kiállítás címéhez hűen már tényleg Örkény egyperces novelláiról szólt, vegyítve a Tóték legjellemzőbb elemeivel: a papírdobozokkal. A teret jól kihasználva lehetett cikázni a dobozfalak között, mindent megfogdosva, kihúzva, összerakva, megnézegetve. Ezt az interaktív élményt csak fokozták a megfelelő helyeken elhelyezett egypercesek, valamint a közben vetítettfilmrészlet. Különösen találó, hogy a vendégkönyvbe egy régi írógéppel lehet beírni, hiszen egy ilyen gépet látva a mindenkinek az az első 555
