A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
MÚZEUMPEDAGÓGIA - Krassói Anikó — Medgyesi Konstantin: Mi van a fejekben? Múzeum, imázs és az Y generáció. A „Múzeumba-járás” című kurzus hallgatóinak múzeumképe
Kovács-Krassói Anikó - Medgyesi Konstantin Mi van a fejekben? Múzeum, imázs és az Y-generáció I. kiszámítható jövő volt a jutalma. A folyamatos változások, politikai átrendeződések, gazdasági- és értékválság következtében nincs, vagy nem lehet jól megragadni olyan típusú tudást, mely biztos támpont lehet a felnőtté válás útkeresései, a pálya- és párválasztás során. Nehezen meghatározhatóak a generációs határok (gyermek- és fiatalkor, fiatal- és felnőttkor között], hiszen bármely korosztály minden további nélkül hozzájuthat a felnőttek számára „elkülönített" információkhoz. (Szécsi 2012] Új megjelenési formái vannak a konfliktusoknak is - a generációk és a kortárscsoportok szintjén egyaránt. A felnőttek tekintélyvesztésének csupán egyik oka, hogy nem tudnak jól megragadható tudást, a jövőre vonatkozó élet- vezetési tanácsokat adni. Szabadidős tevékenységük során a fiatalok és fiatal felnőttek legnagyobb hányada számítógép és televízió előtt tölti idejének legnagyobb részét. Mindezek „magányos" tevékenységek, „csupán” virtuális térben, közösségi oldalak segítségével tartják a kapcsolatot másokkal. A Magyar Ifjúság 2012 gyorsjelentés szerint a 15-29 év közötti megkérdezett fiatalok 76%-a a hétvégéjét otthon tölti, szabadidős tevékenységként legnagyobb arányban inter- netezik (56%], televíziót néz (49%], és csupán a harmadik helyen áll a barátokkal töltött közös időtöltés. (Székely 2013] Az adatok alapján arra következtethetünk, hogy a fiatal felnőttek társas kapcsolataikat elsősorban a virtuális térben élik meg. Ennek egyik folyománya, hogy megszabadul(hat]nak a hagyományos társadalmi besorolás szerinti kötöttségektől és az azokra jellemző korlátozásoktól. E trendek jelentősen alakítják át a „valóságos” szabadidős tevékenységeket, így például kiállítások látogatását is. E jellemzők ismertetésével párhuzamosan kell szólnunk a múzeumi világban az elmúlt bő egy évtizedben végbemenő paradigmaváltásról. A megváltozott kulturális mikro- és makroklíma változását a múzeumelmélettel foglalkozó szakemberek is az internet pozíciójának terjedésével hozzák összefüggésbe. Manuel Castells szerint „az internet lehetővé teszi számunkra, hogy szelektíven kapcsolódjunk a kulturális kifejeződés különféle formáihoz, az eltérő elektronikus kommunikációs rendszerekhez, és hogy a saját igényeink szerint gyűjtsük össze ezen kommunikációs rendszerek különféle elemeit, aszerint, hogy ki-ki mit kíván, gondol vagy érez.” (Castells 2012, 32-33] E radikálisan megváltozott múzeumi koordinátarendszerben talán nem is annyira számít szentségtörésnek Peter Van Mensch megállapítása, miszerint a múzeum nem tárgyakat, dokumentumokat gyűjt, hanem interakciókat, történeteket, narratívákat - ráadásul egy diskurzuson belül nem is egy egyenes vonalú történetet, hanem egyszerre több narratívat vázol és a látogatóra bízza az orientálódást az egyszerre jelen lévő narratívák között. (Van Mensch 2012, 123-126] Az előbbiekben vázolt kommunikáció- és múzeumelméleti keret tudományos paramétereit elfogadva igyekszünk ismertetni, közölni, elemezni a „Múzeumba-járás” című egyetemi kurzusra írt hallgatói beszámolók szerkesztett megállapításait. 2013 őszén a szegedi Móra Ferenc Múzeum és a Szegedi Egyetem együttműködésének köszönhetően valósult meg a „Múzeumba- járás” kurzus mint szabadon felvehető speciálkollégium. Az egyetemisták a félév 12 hete során megnézték a szegedi múzeum kiállításait, meghallgatták a tárlatvezetéseket, részesei lettek a múzeumi létnek, bepillantást nyerhettek a közgyűjtemény témakínálatába. A kurzus teljesítésének egyik feltétele volt, hogy írjanak elemző esszét a tapasztalatokról, arról, hogy mit gondoltak korábban a múzeum-ügyről, illetve miként hatottak rájuk és társaikra a múzeumi tárlatok. Az esszéket, az ezekben megfogalmazott egyetemista szövegrészeket természetesen kellő forráskritikával kell kezelnünk, hiszen ez egy kötelezően beadandó tanulmány volt, így nem értelmezhető teljesen szabadon leírt véleménynek. Mindezek leszögezésével ugyanakkor megállapítható, e hallgatói gondolatok 552
