A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
MÚZEUMPEDAGÓGIA - Krassói Anikó — Medgyesi Konstantin: Mi van a fejekben? Múzeum, imázs és az Y generáció. A „Múzeumba-járás” című kurzus hallgatóinak múzeumképe
Kovács-Krassói Anikó - Medgyesi Konstantin Mi van a fejekben? Múzeum, imázs és az Y-generáció I. sok mindent megmutatnak arról, hogy milyen múzeumkép él e generáció fejében és ezzel együtt felfejthető, miként, milyen eszközökkel formálható ez az imázs. Tanulmányunkban szerkesztett, vágott formában, tematikus keretben közlünk részleteket e hallgatói szövegekből. Először azokat a részeket ismertetjük, ahol az egyetemisták előzetes múzeumképéről árulkodnak az egyes sorok, majd az Örkény-, a Titanic-kiállításon, a Benczúr- és múmiatárlaton, illetve az ősember-kiállításon szerzett egyetemista tapasztalatokba nyerhetünk betekintést, végül pedig arról olvashatóak gondolatok, hogy miként változott a fejükben az elmúlt hónapokban ez a bizonyos múzeum brand. És akkor először jöjjenek az előzetes múzeumképet illusztráló szövegrészek! „...SZÁMOMRA A MÚZEUM EGY UNALMAS, IDEGEN HELY VOLT, AHOL PREPARÁLT RÓKÁKAT, MAMUT CSONTOKAT VAGY KÖLTŐK LEVELEIT NÉZEGETTÜK ÜVEGBORÍTÁSBAN..." „Az emberek többsége, akik szórakozásra vágynak, inkább elmennek egy moziba, vagy beülnek ismerőseikkel egy kellemes kávézóba - egy jó kocsmába, viszont ha már eljutnak odáig, hogy a múzeum is előkerül a lehetőségek között, akkor azonnal elkezdenek körülményeskedni. Úgy gondolnak erre az opcióra, mint amit előre meg kellene szervezni, alaposan ki kellene gondolni. Mindezek mellett úgy gondolom, hogy itt jön be a képbe az az általános vélemény is, hogy a múzeum unalmas. Való igaz, hogy abban az életkorban, amikor ezek az intézményes keretek közötti múzeumlátogatások megtörténnek, akkor a fiatalok többsége nem azzal van elfoglalva, hogy megnézze az adott kiállítást, hanem borzasztóan izgalmas számára az a helyzet; hogy osztálytársaival van, de nem a megszokott iskolai környezetben. Élvezik, hogy kimozdulhatnak, hogy játszhatnak, rosszalkodhatnak, viszont mivel a múzeum nem feltétlen ezeknek a tevékenységnek a színtere, ezért rájuk szólnak, leszidják őket ezek miatt. Élményként pedig az marad meg bennük, hogy korlátozták a jókedvüket, szórakozásukat, és azt a hülye kiállítást kellett nézni, ami amúgy is halál unalmas volt. Hát persze, hogy véletlenül sem fogják élvezni, ha úgy érzik, hogy azért nem szórakozhatnak jól, mert a kiállításra kell figyelniük. Mindezek következtében válik általánossá az, hogy az iskolás évek után az emberek nagy része csak akkor látogat el egy múzeumba, ha valami hiper-szuper, agyba- szájba reklámozott, interaktív, ultramodern, és egyedülálló kiállításról van szó." (KR) „Meghatározó élményeim eddig nem voltak a múzeumokkal kapcsolatban a kötelező általános és középiskolás múzeumlátogatásokon kívül; sőt, saját elhatározásomból sosem tértem be egy tárlatra sem." (MT) „A fiatalok nagy részének ritkán számít szórakozási lehetőségnek a múzeumlátogatás. Már régebben is gondolkodtam ezen, hogy miért nem szerethetik, mikor számomra ez egy jó kikapcsolódás.” (EE) „Őszintén bevallom, nagyon ritkán járok múzeumba vagy nézek meg egy kiállítást... Sajnos a korosztályunk körében a múzeum már nem annyira a társas élet vagy a klasszikus értelemben vett szórakozás helyszíne, sokkal inkább porosodó tárgyak és mozdulatlan képek tárháza lett, talán éppen az általános/középis- kolás emlékekből megmaradt kiállításokon való »végigloholások« miatt." [CSE) „Sajnos az elmúlt években nem túl gyakran jutottam el a múzeumba... Azért jelentkeztem erre a kurzusra, mert szeretek múzeumokba járni, különböző kiállításokat, tárlatokat megnézni, de sokkal másabb, ha ezt szervezetten, tárlatvezetővel teszem, mintha spontán.” (FD) 553
