A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Mód László: A szegedi bor megmérettetései. Borversenyek, szőlészeti-borászati bemutatók egy alföldi városban (1875-1938)
Mód László A szegedi bor megmérettetései hogy a borkiállítás praktikus hasznot fog hajtani a szegedi termelőknek.” 16 A szervezők A borkiállítások lebonyolítása meghatározott közösségekhez, esetünkben különböző típusú egyesületekhez, egyletekhez kapcsolódott, amelyek Szegeden, illetve a város határában, Alsó- és Felsőtanyán fejtették ki tevékenységüket. Programjukba teljes mértékben illeszkedett a mezőgazdasági bemutatók, terményvásárok megrendezése, amelyek segítségével a gazdálkodási viszonyokat próbálták modernizálni, valamint igyekeztek javítani az értékesítési lehetőségeket. Szegeden helyi szőlészetiborászati egyesületet a szőlőbirtokosok nem alakítottak, habár a 19. század utolsó évtizedeiben felmerült létrehozásának a terve, ami azonban különböző okok miatt nem valósulhatott meg. 1910-ben ugyan megkezdte működését a Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesülete, ám a társulat elsősorban országos viszonylatban igyekezett felkarolni az ágazatot, emiatt a lokális hatókörű kiállítások lebonyolítása a sokrétű feladatokat felvállaló helyi gazdasági egyletekre hárult. Az első alkalom az Alsóvárosi Társalgó Egylet szervezésében valósult meg, amelynek az elődje 1839-ben alakult meg. A „gyékénykaszinónak” csúfolt társulat 1842-ben szerveződött újjá „Szeged alsóvárosi díszes társalkodó egyesület” néven, amelynek a tagságát jórészt tisztviselők és városi polgárok alkották. Az alapszabályban megfogalmazott célok szerint az egyesület a „szellemi és anyagi fejlődést” kívánta előremozdítani, a „jólétet" pedig minél nagyobb fokra óhajtotta emelni. (Gergely 1985, 714] A Szegedi Gazdasági Egyesület megalakítására vonatkozó tervek már az 1870-es években felmerültek, a társulat létrejöttére azonban csak 1880-ban kerülhetett sor Pálfy Ferencnek, 16 Szegedi Híradó 1885. március 29., 4. a város polgármesterének az elnöklete alatt. A megalakulás évében a szervezetnek 6 alapító, 116 rendes, illetve 10 pártoló tagja volt. 1881-ben különböző szakbizottságai jöttek létre, amelyek közül említést érdemel a szak- oktatási, az állattenyésztési, a növénytermelési, fásítási és gyümölcstermelési valamint a szőlészeti-borászati. 1882-ben az egyesület elnöke Zsótér Antal, alelnöke Licthenberg Mór, titkára pedig Gerle Antal lett. 1908-ban módosították alapszabályait, amelyeket a földművelésügyi miniszter 1911-ben hagyott jóvá. 1933-ban, fennállásának 50 éves jubileuma alkalmából díszközgyűlést, mezőgazdasági kiállítást és vásárt rendezett. (Berta szerk. 2003,191-192; Bognár 1933, 3,11] A Szeged-Felsőtanyai Gazdakör 1884-ben alakult meg. Az 1885. február 21-én jóváhagyott alapszabálya kimondta azt, hogy célja „Szeged [...] felsőtanyai földműveléssel foglalkozó néposztályának szellemi és anyagi jólétét előmozdítani [...] a közművelődést és a mezei gazdasági szakértelmet társadalmi úton terjeszteni [...] a tapasztalt hiányok és akadályok elhárítása [...] a gyümölcstermelés, szőlőművelés és haszonkertészet terén kiváló munkásságot éleszteni.” Alapító tagjai között a homoki szőlőkultúra fejlesztésében, modernizálásában meghatározó szerepet játszó szegedi lakosok is képviseltették magukat, akik esetenként a Szegedi Gazdasági Egyesület munkájából is kivették a részüket. 1901-ben módosították alapszabályait, amikor felvette a „Szatymazi Gazdakör" nevet. Ekkor 122 taggal illetve 300 kötetből álló könyvtárral rendelkezett. A gazdakör ügyeit a közgyűlés, a választmány és a választott tisztségviselők intézték. A tagok indítványozási, határozati és szavazati jogkörrel rendelkeztek. (Berta szerk. 2003, 215-216; Sebesi 2002, 177) A Szeged-Alsótanyai Gazdasági Egyesület tevékenysége elsősorban a térség kulturális és gazdasági fejlesztésére irányult. Az alapszabályok elfogadását követően a tagság megválasztotta a tisztikart, a választmányt és a számvizsgáló bizottságot. A tenyészállatok és a vetőmagok beszerzése és kiosztása mellett 486
