A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Mód László: A szegedi bor megmérettetései. Borversenyek, szőlészeti-borászati bemutatók egy alföldi városban (1875-1938)
Mód László A szegedi bor megmérettetései nyújtanak ahhoz is, hogy megismerhessük az adott korszak fogyasztási szokásait és az ízlésbeli változásokat. Joggal merülhet fel az a kérdés, hogy a téma vizsgálatát miért egy olyan település példáján végezzük el, amelynek sem országos, sem pedig alföldi viszonylatban napjainkban, illetve a közelmúltban a szőlőtermesztésben és a bortermelésben nem jutott jelentékeny szerep? A válasz nagyon egyszerű: Szeged városa a 19. század végén illetve a 20. század első felében megközelítőleg 12 000 kát. hold kiterjedésű szőlőterülettel rendelkezett, ami a sajátos alakú határ különböző pontjain helyezkedett el. Az egykorú kimutatások szerint a szőlő- és bor- gazdálkodásban birtokosként 9 000-10 000 városi, illetve tanyai lakos volt valamilyen szinten érintve. Éppen ezért úgy gondolom, hogy Szeged igenis megfelelő terepét jelentheti egy ilyen típusú kutatásnak, amely remélhetőleg ösztönző erővel hat majd hasonló vizsgálatok elvégzésére más települések, borvidékek kapcsán, ahol az ágazat mind a mai napig meghatározó szerepet tölt be. Szeged szőlő- és borgazdálkodása a 19. század végén és a 20. század második felében A város szőlőkultúrájának a gyökerei a középkorig nyúlnak vissza. A szegedi polgárok kivették részüket az extraneus szőlőművelésből, hiszen kisebb-nagyobb birtokokkal rendelkeztek a közelebbi vagy távolabbi domb-, illetve hegyvidékeken (Szerémség, Arad-Hegyalja) több szabad királyi város és mezőváros lakóihoz hasonlóan, akik a borkereskedelemből jelentős bevételre tehettek szert. Az Alföldön a 18. század folyamán Szegeden kezdődött meg először mint például a Szeged-Felsőtanyai vagy Szatymazi Gazdakör, amelynek a jegyzőkönyvei részletesen beszámoltak az alkalmakról. Magyar Nemzeti Levéltár Csong- rád Megyei Levéltára [a továbbiakban: MNL CsML) X. 245. Szeged-Szatymazi Gazdakör iratai. a településmagtól távolabb fekvő határrészeken a szőlőtelepítés, amelynek következtében az 1830-as évek végére Alsóváros határában 56, Felsővárosén pedig 44 kisebb-nagyobb kiterjedésű szőlőhegy alakult ki. (Égető 1993, 24) Keleti Károly szőlészeti statisztikájában 700 szőlőbirtokost tartott nyilván, akik 9 640 kát. holdon gazdálkodtak. 1873-ban 11 700 akó fehér és 22 500 akó siller bor termett a város határában. (Keleti 1875, 295) 1895-ben 8 250 kát. hold beültetett és 157 kát. hold parlag vagy kiirtott szőlőterületet mutat a statisztika (Keleti 1875,283; 286),41913-ban már 12 540 kát. holdat regisztráltak. 1939-ben, amikor az új hegyközségi törvény kibocsájtását követően sor került országos viszonylatban a szőlőterületek összeírására, akkor Szegeden 11 000 kát. holddal képviseltette magát a művelési ág, amit 715 kát. hold gyümölcsös egészített ki. A szőlőültetvények és a gyümölcsösök a következő megoszlást mutatták a különböző határrészek között: Alsótanya 6 292 birtokos, 8 154 kát. hold; Felsőtanya 2 917 birtokos 2 668 kát. hold; Röszke, Szentmihálytelek illetve Bodom 345 birtokos 123 kát. hold; Újszeged 633 birtokos 512 kát. hold; Felsővárosi fekete földek és Baktó 259 birtokos 162 kát. hold; Alsóvárosi feketeföldek 245 birtokos, 80 kát. hold; a város különböző részein 12 kát. hold.5 A homoki szőlőtelepítés kibontakozásához jelentős mértékben hozzájárult az, hogy Szeged városa az 1890-es évek elején 1 000 kát. hold terület eladását határozta el, amelynek egyik fele, azaz 500 kát. hold Felső-, a másik rész pedig Alsótanyán feküdt. Az elöljáróság 1891- ben határozatot hozott egy mintatelep létesítéséről, melynek helyét a Felsőközpont és a Kapitányság vasúti megállók közötti 40 holdon jelölték ki. Szeged városa a szőlőtelep mellé 4 Országos Magyar Kir. Statisztikai Hivatal 1897. 286. Csongrád vármegyében jelentékenyebb szőlőterülettel még Csongrád (1898 kát. hold], Hódmezővásárhely (1253 kát. hold] és Kiskundorozsma (1168 kát. hold] rendelkezett, de mint azt az adatok mutatják, a Szeged határához tartozó szőlőterületek nagysága hozzájuk képest is kiugróan magas. 5 Szegedi Napló 1939. március 1., 4. 480
