A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kakucs Lajos: A doberdói fa. Giuseppe Ungaretti olasz költő 1916. augusztus 27-én írt háborúellenes versének tanúja a temesvári Bánsági Múzeumban
Kakucs Lajos A doberdói fa A doberdói fa Míg a vaskatona ábrázolások viszonylag gya- koriabbak voltak, addig az általunk ismert szakirodalomban nagyon kevés adatot találunk az úgynevezett doberdói fákról. Doberdó (ma: Doberdó dei Lago) az Isonzó nevű (olasz Isontino, szlovén Soca), 136 km hosszú folyó völgyében fekvő helység, mely az 1915. június - 1918. június között lezajlott, tizenegy az olasz és egy, az osztrák-magyar csapatok által kezdeményezett támadó hadművelet egyik központja volt. Doberdó környékén zajlott le az 1916 augusztusában a rendkívüli áldozatokat követelő 6. isonzói ütközet. Az isonzói állófrontok rendkívül nagy veszteségeket hoztak a szemben álló feleknek. Egyes források szerint egymillió katona esett el, Wilfrid Thanner, osztrák katonatörténész 2009-ben megvédett doktori értekezésében az 1915-1917 évek adatai alapján (tehát a háború utolsó évét nem számítva), csak az olasz és osztrák-magyar hadak veszteségeit 400 000 halottban adja meg. Ezek azok az évek, amikor a doberdói fronton tartózkodtak mind a temesvári 61., mind a karánsebesi 43. számú gyalogezred katonái. Az említett ezredek történetével és az olasz fronton szenvedett veszteségeivel ismereteink szerint ez idáig senki sem foglalkozott. Kókay László, egykori szegedi önkéntes utóbbi években közreadott frontnaplójában találunk utalásokat a temesvári ezred olaszországi éveire. Ez azért is fontos, mert amint az említett naplóból kitűnik, a szegedi 46. és a temesvári 61. számú ezredek egymást felváltva tartották a San Martino falu előtti osztrák-magyar frontszakaszt. (Lásd A Nagy Háború. írásban és képben, www.nagyhaboru.blog.hu ). Kókay naplóját megerősítik az első világháború idején ugyancsak a szegedi ezredben szolgáló, későbbi román politikus, Temesvár polgár- mestere, Temes-Torontál megyék prefektusa, Dr. Coriolan Báran (1896-1979) emlékiratai is.7 Ez a tény is magyarázza, hogy tudomásunk szerint csak Szegeden és Temesváron találhatók az úgynevezett doberdói (szerintem helyesebben: San Martino-i) fák. A korabeli szegedi lapok tudósításai szerint a ma a Móra Ferenc Múzeumban őrzött fatörzs szekéren tette meg az utat San Martino és Szeged között, ahová 1916. július 16-án érkezett meg.8 Sajnos az eddig átnézett temesvári lapokban nem találtam utalást a Bánsági Múzeumban őrzött fára. Mivel mindkét ezred felváltva tartotta a San Martino előtti állásokat, joggal feltételezhetjük, hogy mindkét fa akkor vált a harcokban elszenvedett veszteségeiket és a háború borzalmait megtestesítő szimbólummá. A 173 cm magas és 23 cm átmérőjű fatörzsön található fémlap német nyelvű felirata sem ad további felvilágosítást a fatörzs kivágásáról, és Temesvárra szállításáról. (1. kép) „Dieser Baum. Wurde aus dem teueren, durch das Blut, unserer Braven getränkten Boden bei St. Martino gefällt, zur Erinnerung und zum Andenken an die heissen und schweren Tagen des Regimentes, welches diese Ortschaft im Vereine mit den Regimentern der 17. Infan.Truppendivision durch über Jahre in zäher Tapferkeit und hingebungsvoller Aufopferung verteidigte." A fémlap német szövegének magyar nyelvű fordítása: „Ez a fa a derék katonáink vére által öntözött St. Martino földjéről származik. Emlékeztetőül a zászlóaljunk forró és nehéz napjaira, amikor együtt a 17. csapattest gyalogezredeivel évekig közösen, bátran és önmagukat feláldozva védelmezték a helységet.” 7 Ld. Stan, Constantin I.: Viata ín transee ín primul räzboi mondial (1914-1918) In: Analele Universitätii „Dunä- rea de Jos” Galati, Seria 19, Istorie, tom IX., 2010, 73-89. 8 A szegedi múzeumban őrzött doberdói fa és Szent- györgyi István Fahonvéd című alkotásának történetéről Id. ZOMBORI István: A fakatona és a doberdói fa a szegedi múzeum gyűjteményében. MFMÉ Studia Historica 7., Szeged, 2004, 389-424. (A szerk.J 437
