A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kakucs Lajos: A doberdói fa. Giuseppe Ungaretti olasz költő 1916. augusztus 27-én írt háborúellenes versének tanúja a temesvári Bánsági Múzeumban
Kakucs Lajos A doberdói fa A front másik oldalán harcolt az olasz és világirodalom későbbi kimagasló egyénisége, Giuseppe Ungaretti (1888-1970), aki 1916. augusztus 27-én írt, „San Martino del Carso" című versében a következőképpen örökítette meg a háború borzalmait: San Martino del Carso Di queste case Non è rimasto Che qualche Brandello di muro Di tanti Che mi corrispondevano Non è rimasto Neppure tanto Ma nel cuore Nessuna croce manca E’ il mio cuore Il paese più straziato Ezekből a házakból nem maradt meg egyéb mint néhány falszilánk Olyan sokakból akik velem egy úton jártak nem maradt még ennyi sem De a szívemben egyetlen kereszt sem hiányzik És a szívem a legmeggyötörtebb ország. (Képes Géza magyar fordítása) Majdnem száz évvel a világot a pusztulás szélére sodró első világháború kitörése után az egykori ellenfelek békésen emlékeznek meg az elesettekről és az irracionális pusztításokról. San Martino del Carso helység amatőr barlang- kutatói - együtt a magyar, cseh, szlovén civil szervezetekkel - már majdnem egy évtizede közösen próbálják ápolni a környéken az első világháborúban elesett katonák emlékét. Ennek keretében 2007-ben a város múzeumában nyitották meg a „Ricordi della Grande Guerra a San Martino del Carso” című kiállítást. Az első világháború kitörésének századik évfordulójának „előestéjén”, a 2014-re a Gorizia tartomány által tervezett megemlékezések Giorgio Napolitano olasz államelnök személyes védnöksége alatt állnak. A megemlékezések egyik fénypontjaként 2013. március-június hónapjaiban az említett San Martino del Carso múzeumában bemutatták a véres csaták emlékét, a szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzött fatörzset. Sajtójelentések szerint az olasz és magyar közéletben nagy érdeklődéssel kísért kiállítást több mint 15000 látogató kereste fel. A katonatemetők ápolása céljából 1993-ban létrehozott magyarországi „Krajcáros Alapítvány” honlapja szerint 2014-ben a Szlovéniai Ukanc és Bohinjska Bistrica helység környékén elkezdik rendbe hozni az első világháborúban elesett katonák, köztük a temesvári és karánsebesi ezredek katonáinak sírjait. Az említett alapítvány együtt dolgozik a cseh, lengyel, szlovák, olasz és egy nagyváradi civil szervezettel. A Románia Hősök Kultuszának Nemzeti Hivatala (Oficiul National Pentru Cultul Eroilor) szerint csak a szlovéniai Lokovica helységben létezik egy, az Isonzó fronton elesett román katonák emlékműve. Azonban az emlékmű német nyelvű felirata „Erzherzog/ Joseph/ Strasse/ Lokvica, K. 1,2/ Kostanjevica, K.2,5/ 1915-1916" - „Erbaut/ vom/ K.u.K. I.R. 43." - is bizonyítja, hogy ezt még az első világháború idején a 43. számú karánsebesi ezred állítatta. Ismerve azt, hogy az 1814-ben alapított karánsebesi 43. számú ezred legénységének az első világháború előtt 78%-a román, míg a Temesvári 61. gyalogezrednek 38%-a román, 37%-a német, 20%-a magyar és 5%-a más nemzetiségű volt, száz évvel a világégés után jó alkalom lenne - bánsági szokás szerint - közösen megemlékezni az első nagy európai háború áldozataira. 438
