A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sallay Gergely Pál — Ujszászi Róbert: Első világháborús osztrák-magyar katonai alakulat- és emlékjelvények, propaganda- és jótékonysági jelvények a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében
Sallay Gergely Pál - Ujszászi Róbert Első világháborús jelvények a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében arányban nőtt az egyesületi jelvények megrendelőinek és viselőinek száma is. A jelvények térnyerésében fontos szerepet játszott a technikai fejlődés, az iparosodás által biztosított háttér is, amely lehetővé tette a jelvények tömeges gyártását. Az első világháború idejére a jelvények a társadalom egésze által értett, elfogadott és tömegesen alkalmazott népszerűsítő eszközökké váltak, nem véletlen, hogy az apró tárgyakat - jelentőségüket felismerve - a propaganda és a háborús jótékonyság szolgálatába állították. A bennük rejlő lehetőségek továbbá arra predesztinálták őket, hogy a háború idején a hadra kelt seregnél is megjelenjenek, kifejezvén és erősítvén a csapatszellemet. Jelvények a fronton A jelvényviselés harctéri divatját a hosszú frontszolgálat alatt összekovácsolódott alakulatok katonái (tábornokok, tisztek, altisztek és közkatonák) teremtették meg. Az alakulat- és emlékjelvények mellett a hadfiak az otthoni postával érkező propagandajelvényeket is tábori sapkájukra tűztek, s díszes fejfedőikben büszkén pózoltak a fényképezőgépek előtt. A háború első alakulatjelvényei 1915 tavaszán jelentek meg. Márciusban már köröztették az alakulatoknál a cs. és kir. 1. és 4. hadseregek jelvényeit bemutató és beszerezhetőségükről tájékoztató körlevelet.4 Az első ezred, amely a háború alatt az ezredjelvény gondolatát felvetette és megvalósíttatta, a „Vilmos-huszá- roké" volt. A cs. és kir. 7. huszárezred 1923-ban kiadott „hadi emlékkönyvében" legalábbis ez olvasható, jelvényüket 1915 márciusában Bécs- ben gyártatták, s az első 200 példány elkészülte után az ezred akkori parancsnoka osztotta szét azokat az alakulat tisztjei és legénysége között.5 4 K. u. k. 3. Armee-Etappenkommando. No. 56.294.1915. március 21. HM HIM Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjtemény 5 A II. Vilmos német császár és porosz király nevét viselő cs. és kir. 7. huszárezred hadi emlékkönyve 1914-1918. Budapest, 1923, 309. Az alakulatjelvények családjához tartozónak tekinthetjük - bár külön kategóriába sorolandók - az egyes hadszíntereken és csatákban teljesített szolgálat emlékére kibocsátott jelvényeket, hiszen jellegükben ezek is a háborút megjárt katonák közösségének kifejezői voltak. Az alakulat- és emlékjelvényeket többnyire bronzból, esetleg vasból, később a különféle ötvözetű, gyenge minőségű, ún. „hadifémekből”, azaz a háborús anyagigény kielégítéséhez nélkülözhetetlen fémek helyett felhasznált fémötvözetekből (főleg cinkötvözetből) készítették. Minél nagyobb példányszámban készült egy- egy jelvény (a hadseregjelvények akár tízezres nagyságrendben), annál kedvezőbb áron juthattak hozzá a katonák. Darabáruk általában 50 fillér és 3 korona között mozgott (az ár a felhasznált anyagoktól is függött). Egyes alakulatok jelvényei azonos tervek alapján többféle kivitelben is elkészültek. A szebb kivitelű, zománcozott jelvények értelemszerűen többe kerültek az egyszerűbb, préselt lemezjelvényeknél. Az elterjedt nézet szerint ezek tiszti, illetve legénységi változatok voltak, s valóban összefüggésben állhatott az anyagi lehetőségekkel és így a rendfokozattal, hogy ki melyik kivitelt választotta. Sok sereg- és csapattest különleges kivitelben-nemesfémből: aranyból és ezüstből - is elkészíttette jelvényeit. A m. kir. 40. honvéd gyaloghadosztály-parancs- nokság 1916. február 28-án kelt dokumentuma szerint például a hadosztályjelvények horgany és bronz kivitel mellett aranyból és ezüstből is rendelhetőek voltak. A horgany változat 1,20, illetve a bronz kivitel 1,50 koronás árával szemben az ezüst jelvény 3 koronába került. Az arany változat árát az irat nem határozta meg.6 Feltételezhető, hogy a nemesfémből készíttetett jelvényeket az egyes sereg- és csapattestek tisztjei vásárolták, illetve az alakulatok tisztikara ajándékozási céllal rendelte azokat például az egység parancsnoka vagy tulajdonosa, esetleg valamely magasabb egység parancsnoka szá6 M. kir. 40. honvéd gyaloghadosztály-parancsnokság. 14-v. o. sz. 1916. február 28. HM HIM Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjtemény 396
