A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Bátyai Gitta: Borbélyok és fodrászok Szegeden - adatok egy helyi iparág történetéhez
Bátyai Gitta Borbélyok és fodrászok Szegeden - adatok egy helyi iparág történetéhez A szegedi fodrász iparosok 1924 óta folytattak közérdekű tevékenységet. 1937 telén ünnepre készülve bizonyították, hogy a fodrásziparnak hivatása van: a divatos ruhákhoz harmonizáló hajviselet, az egyéniséghez és a ruhákhoz megválasztott frizurák kellenek. 1937. január 24-én megtartott ünnep színhelye az ipartestület néhai márványterme volt. A szegedi úri- és hölgyfodrász szakosztály 50 éves fönnállásának jubileumát ünnepelte. Illusztris vendégek jelenlétében frizura-bemutatókat tartottak, melyeken vidékről jött fodrászok is részt vettek. A szegedi fodrászipar a régi időkben is kiemelkedő, értékes tevékenységet fejtett ki. Az 1888. évi iratokból kitűnik, hogy Budapesten az első fodrász értekezleten részt vettek, ahol csoportkép is készült. 1897-1899-ben már előkelő, zártkörű bált rendeztek, amelyet azután többször megismételtek. 1901-ben segédelhelyező hivatalt is létesítettek. 1902-ben 6 fáklyatartót vettek, míg a gyászzászlót Piár Ádám adományozta. 1903-ban Szeged száz vidéki város meghívásával országos értekezletet hívott egybe a vasárnapi 12 órai zárás ügyében. 1911- ben az aradi kongresszuson három kiküldött vett részt. 1924-ben szaktanfolyamot indítottak. 1925-ben megalapították az országos borbély és fodrász árubeszerzési szövetkezet XV. sz. fiókját, 1927-ben a szegedi Fodrász Dalárdát. 1929-ben határozták el Szent Kozma és Szent Demjén vértanúk, védszentek ünneplését. Minden év szeptember 30-át megközelítő hétfő délelőtt ötszáz-hatszáz ember, felekezeti különbség nélkül, a város fogadalmi templomában hallgatott szentmisét. Este pedig háromszáznégyszáz ember műsoros estélyre jött össze, nézte a Krisztus tanai szerint tevékenykedő Kozma és Demjén orvosok varázslatait. Felszólította őket, hagyják el hitüket és foglalkozásukat. E parancsnak azonban nem tettek eleget, mire Lizias mindkettőt 303-ban máglyára vetette. A hagyomány szerint a máglya lángjai sértetlenül hagyták testüket, és ezért mindkettőt lefejezték. A vértanúk ereklyéit Pimusba vitték, ahol Justinián császár nagy betegségből való felépülése után, 527-ben tiszteletükre templomot építtetett. Szent vértanúink fejeit a bécsi Szent István templomban őrzik. (Vidéki Úri- és Hölgyfodrászok Szaklapja 1936. július 15., 5.) hol a legidősebb három-négy mestert kitüntettek, és ajándékokkal kedveskedtek nekik. Később a fodrászipar a szaktudás követelményei szerint nagy átalakuláson ment át. A női haj divatja sok tanulást és tanítást követelt meg, melynek eredményeként mind a szakmunka, mind a berendezkedés világvárosi nívóra emelkedett. Ugyanezen évben szervezték meg a futball és a kugli csapatot. A háborúban nem kevés mester és segéd vett részt. A fronton jelentéktelen százalékuk esett el, a harctéren és a fogságban szerzett betegségben itthon haltak meg többen.28 „1938 októberében a magyar fodrászipar történelmi jelentőségű ünnepének központja volt Szeged. Több mint 10 000 ember előtt vonul föl az egybegyűlt fodrász-család. A fogadalmi templomba szent misét hallgattak és védszenteiknek Szent Kozma és Szent Demjén tiszteletére zászlót szenteltek. Igen jelentős közéleti és egyházi személyiségek küldtek üdvözlő, és az akciót méltató leveleket. A himnusz eléneklése után a magasra emelt iparos zászló alatt vonult vissza a tömeg az ipartestület márványtermébe. Itt Dobóczky Gizella ipariskolai rajztanárnő átadta a megszentelt zászlót, s mint keresztanya beverte az első zászlószöget. A zászlószögek beverése még tartott, mikor az ünneplők nagy része elindult az alsóvárosi temetőbe Cserzy Mihály fodrászmester sírját megkoszorúzni. A zászlót Dobóczky Gizella tervezte, és saját maga hímezte, s mint remekművet adta át a szegedi fodrászipari szakosztálynak."29 Tasnádi József (1944-) 1958-ban, mint tanonc kezdett el dolgozni a Dugonics téri fodrász szalonban, ahol kisebb megszakításokkal máig is ugyanannál a tükörnél szépíti a női fejeket. Már édesanyja, Tasnádi Józsefné (szül. Lung Erzsébet) is fodrász volt, aki a Reök- palotában lévő üzlethelyiségben tette meg az első lépéseket a fodrász szakmában. Üzletét 1946-ban nyitotta meg, mint „maszek” bérelte 28 Fodrászok Szaklapjal937. febr. 15., 3-4. 29 Vidéki Úri- és Hölgyfodrászok Szaklapja, 1938. október 15., 1-3. 389
