A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Mennyit költöttek temetkezésre a szegedi iparosok a 20. század első felében?
Fári Irén Mennyit költöttek temetkezésre a szegedi iparosok a 20. század első felében? Barna Dezső hentes (38 éves r.k.) 1916- os temetését szintén a mester bruttó vagyona határozta meg. A Kálvária téri sarokház negyedrésze és a domaszéki szőlő résztulajdona 7 300 pengőt ért. A temetésre 600 pengőt költöttek, de a többi teher levonása után az örökölhető tiszta vagyon csak 850 pengőt ért, vagyis a nettó vagyon 70%-a volt a temetésre fordított összeg.10 A már említett vasszerkezet-lakatos Kecskeméti Antal (53 éves izraelita) esetében részletesebb információt kapunk a temetés körülményeiről 1923-ban.11 A vagyon 56 milliós aktívum oldalát kilenc ház, a lakatos üzem, a négy szobás lakás berendezése, takaréktári folyószámla, gazdasági eszközök, életbiztosítás, értékpapírok alkották. Ebből kivonva a passzívumokat (temetés, tartozás, jelzálog), a nettó, örökölhető vagyon 39 milliót tett ki. A sírhelyre és a temetésre 350 ezer koronát, a sírkőre 2 millió koronát költött a család. Ez az összeg a nettó vagyon 6,5%-át jelentette. Az ingóságok értékével összehasonlítva a temetés teljes költségét, azt látjuk, hogy a négy szobás lakás teljes berendezése csaknem ugyanannyit ért, mint amennyibe a temetés és a síremlék került (a hagyaték 6%-a). További összehasonlításképp hozzávesszük, hogy a kilenc háza közül a négy legkisebb értékű egyenként kevesebbet ért, egy valamivel többet, mint a végtisztességre fordított összeg, a temetése a vagyonához illő és elvárt módon, társadalmi státuszának megfelelően zajlott le. Varga Mátyás kőművesmester (40 éves r.k.) példa lehet arra, hogy nemcsak a tehetősek költöttek sokat a temetésre, hanem azok is, akiknek fontos volt, hogy annak látszanak. Vargának 4 milliót érő fél háza volt, temetése ugyancsak 1923-ban 450 ezer koronába került, ami a nettó vagyonának 12%-át tette ki. Ha azonban a puszta számok mögött az életvitelre is rálátásunk van, nyilvánvalóvá válik a temetés presztízs jellege. Az ingóságok (bútor, ruhanemű) összértéke ebben az esetben csak 10 CSMLIV.B. 1452 3577/1935. 11 CSMLIV.B. 1452. 235.d./1940. 206 ezer korona, az illető semmilyen más vagyontárggyal nem rendelkezett. A részletes leltár tanúsága alapján (1 rossz sublót, 1 festett asztal, 1 festett karos pad, 2 rossz ágyfa, 2 rossz szék) meglehetősen szerény életkörülmény bontakozik ki. A 3 fős család (5 éves lány) a legszükségesebb használati tárgyakkal fölszerelt egyszobás lakásban lakott, a ház értékének mintegy huszadát jelentette az ingó vagyon. Ebben az esetben a csekély értékű ingó vagyon csak bútorokból és ruhaneműkből állt, és ennek az értéknek a dupláját költötték a végtisztességre. Mivel értékes háza volt, vagyonos polgárként, az elvárásoknak megfelelő módon temették.12 Ugyanez évben (1923) Kalánka Imre lakatos (36 éves, r.k., nőtlen) temetése csak 56 ezer koronába került, ez az összeg a nettó hagyaték 16%-át tette ki. Ingóságainak értékét 475 ezer koronára becsülték, ami a lakatosműhely fölszerelését jelentette. Ez az összeg dupla annyi, mint Varga kőművesmester lakásának bútorzata. Ingatlannal azonban nem rendelkezett, így vagyoni helyzetének megfelelően egyszerűbb temetést kapott.13 A mintánkba került iparosok hagyatéki leltárait összesítve arra az eredményre jutottunk, hogy az első világháborúig a női vagyonokat terhelő tételek között a temetésre fordított összeg volt a legnagyobb, a férfiaknál ezt a tételt megelőzte az üzletvitellel összefüggő tartozási tétel, de a temetés náluk is nagyobb összeg volt, mint az ingatlanokra betáblázott tartozás (jelzálog). A nemek közötti eltéréseket figyelmen kívül hagyva, a kiadások százalékos értékeit a 3. sz. grafikonon ábrázoltuk. Ez alapján elmondhatjuk, hogy a század első két évtizedében a temetésre jelentékeny összeget áldoztak a szegedi iparosok. Arányaiban alig kevesebbet, mint amit a nagymérvű banki és magánszemélyeknek való tartozás jelentett, és a temetés jelentősebb teher volt, mint az ingatlanokra terhelt jelzálog. 12 CSML IV. B. 1452. 738/1942. 13 CSML IV. B. 1452. 147.d. 1933. 367
