A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sípos József: Az Egységes Párt szervezése és 1922-es tavaszi kampánya
Sipos József Az Egységes Párt szervezése és 1922-es tavaszi kampánya Klebelsberg Sopronban Gróf Klebelsberg Kuno belügyminiszter szintén április 30-án, vasárnap mondta el programbeszédét Sopronban, ahol újra indult a képviselőségért. Ott Schwarcz Károly, a városi Egységes Párt elnöke üdvözölte. Klebelsberg beszéde első felében tiltakozott az ellen, hogy a „királykérdést belevigyük ebbe a választási mozgalomba, mert a királykérdés nemzeti kérdés és nem pártkérdés, amelyet kortes célokra kihasználni nem szabad". Kifejtette: a királykérdés nem belügy, hanem európai kérdés. Ezért hiába ragaszkodnánk a szuverén döntésünkhöz, az antanthatalmak közbelépnének, és „nem lenne elég erőnk ezen álláspontunk sikeres érvényre juttatásához”. A királykérdés felvetését belpo- litikailag is veszedelmesnek mondta, mert az a „polgári meghasonlásnak mindenütt a legveszedelmesebb kovásza volt, ami polgárháborúra vezetett". A belügyminiszter a személyes szerepéről elmondta, hogy az első nemzetgyűlés elején ő küzdött IV. Károly eckatsau-i levélének becikkelyezése ellen. Az ellen is, hogy az 1920. évi I. törvénycikkben kimondják a trónfosztást. 1921 tavaszán, mint titkos tanácsos viszont azt tanácsolta a királynak, hogy az akkori külpolitikai helyzetben a „puccsot a világért se kísérelje meg". A második királypuccsnál pedig ő volt az, aki a királynak azt tanácsolta, hogy Sopronból azonnal térjen vissza lakhelyére. Ezt a vallomást azért tette - mondta -, hogy mások is őszintén elmondják, ők miket tanácsoltak IV. Károlynak a visszatérési kísérletek alkalmával. Ez a megjegyzése elsősorban gróf Andrássy Gyulának, a legitimisták vezérének szólt, aki az 1922-es választásokon szintén Sopronban indult. Klebelsberg persze nem csak a soproni katolikus szavazóknak szólt, hanem az országos nyilvánosságnak is, de főleg a legitimista politikusoknak. E beszédében a belügyminiszter is - Bethlenhez hasonlóan - elítélte a felekezeti ellentétek szítását. Mint az 1919. decemberi programbeszédében, most is kijelentette: „nem vagyok kapható általános és agresszív antiszemitizmusra". E kérdés specialistái nem állnak meg a zsidókérdésnél - mondta -, hanem azon vannak, hogy a „katolikusok és a protestánsok között is konkolyt hintsenek”. Ő is válaszolt a legitimisták azon vádjaira, hogy a kormány voltaképpen kálvinista, és a katolicizmust háttérbe szorítja. Elmondta: a kabinetben három reformátussal szemben hét katolikus miniszter van. Az egymást követő három kultuszminiszter pedig kifejezetten katolikus érzelmű és politikai múltú ember volt. Felszólította a legitimistákat: álljanak elő, ha az utóbbi időkben a katolikus egyházat és érdekeket valamilyen sérelem érte volna. A katolikusok és a protestánsok közötti felekezeti harc kiélezése szerinte „szükségképpen a keresztény irányzat meggyengüléséhez fog vezetni". Ezért beszédének e részét így fejezte be: „ne feszegessük a királykérdést, ne feszegessük a felekezeti kérdést, és ne a város és a falu ellentétét." Beszéde következő részében a választó- jogi és a közigazgatási reformokról körvonalazta álláspontját. A jövő közigazgatásának - mondta - „elsősorban nem büntető és megtorló, hanem segítő kéznek kell lennie, mely odanyúl a gazdaságilag gyengének, a szociális védelemre szoruló kis embernek a karja alá és segítségére van a létért való küzdelemben". Ezt az ideát még a Kisgazdapárt programjából emelték át az Egységes Párt programjába. Mint tudjuk, ebből a közigazgatási reformból persze semmi sem lett. E beszéd érdekessége, hogy Klebelsberg ekkor még nem foglalkozott az oktatási rendszer reformjával. Tehát Bethlen és Klebelsberg összehangolták programbeszédeik mondanivalóját. Lényegében a királykérdés kikapcsolását, a felekezeti béke helyreállítását, a város és falu közötti ellentétek csökkentését szorgalmazták. Klebelsberg programbeszédének gyengéje volt, hogy sem a soproni polgárságnak, sem a hivatalnokoknak nem ígért semmit. ígéretekről legfeljebb másnap nyilatkozhatott, amikor délelőtt a Győr- Sopron-Ebenfurt közötti vasút és a Déli-Vasút 338
