A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: „...gyülekezetünk egy rendes kis Ekléziává formáltassék...” A makói evangélikus leányegyház megalakulása és működésének első évei (II. rész)
Orbán Imre A makói evangélikus leányegyház megalakulása és működésének első évei szabták, hogy ezután a prédikáció „Tóth nyelven is mondassék". A gyűlés a panaszok kivizsgálása mellett döntött. A dolog súlya nagy volt. Ezért még a következő áldozócsütörtöki istentisztelet előtt, 1814. április 11-én közgyűlést tartottak. Ezen a nagy többség úgy határozott, hogy mivel a gyülekezetben élő német és tót tagok kivétel nélkül jól tudnak magyarul, viszont a németek vagy magyarok egyáltalán nem beszélnek tótul, nagyon is praktikus, hogy a prédikáció ezután is magyarul legyen. Viszont megerősítették az első presbitériumi gyűlés határozatát, miszerint az úrvacsorát a magyar mellett áldozócsütörtökön tótul, advent második vasárnapján pedig németül is ki kell szolgáltatni.10 Az egyébként tót Losonczi Sándort és Lizonyit, akik magyarul jól beszéltek, azzal vádolták meg, hogy csak kényes kedvük miatt „enyelegnekA német ajkú hívek részéről ilyen kifogások nem merültek föl. A leánygyülekezet anyagi helyzete Mint láttuk, a közösségnek gondot jelentett, hogy a reformátusok csak dupla díjért voltak hajlandók egyházuk szolgáltatásait biztosítani az evangélikus hívek számára. További teherként jelentkezett a párbér másfélszeresére növelése. Az 1814. november 6-án tartott közgyűlésen ugyanis úgy határoztak, hogy a tiszta evangélikus, házzal bíró házaspároknak ezután 3 Ft-ot, a vegyes házasságban élő személyeknek pedig 1 Ft 30 krajcárt kell fizetniük.11 A párbérfizetés területén az eltelt néhány év alatt restanciák halmozódtak föl. Beszedésükre 1818. február 18-án már nemcsak Varga Pál egyházfit utasították, de a dolog súlya miatt Gyurász Ferencet mint inkasszátort kirendelték.12 1819. június 10-én döntésüket még azzal toldották meg, hogy a beszedésben legyenek gyorsak és szorgalmasak. 1817. november 30-ai döntésük értelmében jelentősen, 1/3-ával nőtt a prédikátor makói kiszállásainak a díja: 15 Ft-ról 20 Ft-ra. 10 JEGYZŐKÖNYV 1812-1858. 4. 11 Uo.6. 12 Uo. 9. Némi segítséget jelentett Fejér János fölajánlása. Fejér ugyanis 1813. november 5-én 183 Ft 51 krajcár, tótkomlósi lakosoknál lévő adóságának a felét kínálta a leányegyháznak azzal, hogy a pénzt a gyülekezet hajtsa be, és az így visszakapott pénzt osszák majd el fele-fele arányban. Az adóság beszedése azonban nem volt hálás föladat, emellett egy-egy tótkomlósi kiszállás akár több napot is igényelt. 1813. böjtmás havában (március) Varga János esküdt és Annósy István egyházfi próbálkozott a behajtással. Útjuk viszonylag sikeres volt, hisz 43 Ft 10 krajcárral tértek vissza. Ők azonban a munkát tovább nem vállalták, mert egyrészt ezért semmiféle fizetséget nem kaptak, másrészt pedig Varga az ,,1812-diki Segedelem",13 Annósi pedig ágybér szedéssel is meg volt bízva.14 A munkát Ték Mihály esküdt két segítséggel tovább folytatta, de ők már napidíjként 1 Ft-ot kaptak.15 A beszedett pénzt Blázy János esküdt inkasszálta. Úgy tűnik, Fejér János inspektorsága alatt saját maga fedezte a leánygyülekezettel kapcsolatos kiadásokat. Ez lassanként jelentős összegre növekedett: 1814. december 4. és 1817. november 24. között 204 Ft 37 krajcárt tett ki. Fejér újabb „adományként” lemondott 60 Ft 37 krajcárról, amit a közösség „köszönettel vett".16 Az egyháznak tett adományok tehát fontosak voltak. Ezek azonnali bevételeket hoztak. De születtek olyan ajánlatok is, melyek csak ígérték a majdani befizetést, és nem kötötték sem az oskola építéséhez, sem gyülekezeti ház vásárlásához. Ennek összege 1819-ben 135 Ft volt. A közgyűlés úgy határozott, hogy ezt azonnal be kell fizetni vagy ha nem, az összeget kamataival növelni kell. Ez alól csak Vargha István esküdt lett kivétel, mivel ő nagyobb összeget ígért.17 Az adomány nem csak pénz lehetett. Sárkány János például a leányegyházra hagyott a Jángorban lévő szőlőjéből 40 útnyit.18 * 13 Valamilyen jótékonysági fölajánlásról lehet szó. 14 JEGYZŐKÖNYV 1812-1858. 5. 15 Uo.6. 16 Uo. 8. 17 Uo. 11. 18 Az esetről 1817. február 1-jén egy, a makói tiszti székhez intézett levélből értesülünk. Ebben a makói 317
