A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: „...gyülekezetünk egy rendes kis Ekléziává formáltassék...” A makói evangélikus leányegyház megalakulása és működésének első évei (II. rész)
Orbán Imre A makói evangélikus leányegyház megalakulása és működésének első évei adománya, mely szerint magának az esküdtnek is fönntartásai voltak a gyülekezet fönnmaradásával kapcsolatban, ugyanis kikötötte: ha időközben a „mi most épült, és még zsengéjében lévő Eklézsiánk valami módon el-olvadni, és meg szűnni találna, azon estre az Fejér János Úrtól offerált [fölajánlott] summapénz, ugyan Ő általa ki-nevezendő más Idegen Eklézsia számára és részére adasson."5 A közösség próbált megoldást keresni. Hogy elkerüljék a magas stólát, elhatározták, meghívnak egy kántori és tanítói föladatokat ellátó evangélikus levitát Makóra, aki tanítaná a gyermekeiket, vasárnaponként istentiszteletet vezetne, keresztelne, esketne és temetne. Ezért kapna évi 100 Ft-ot, szabad lakást, és a hívek naponként kötelesek lennének egymást váltva sorjában ebédet főzni, és azt neki elküldeni. Ezért Sonkody János inspektor 1814 tavaszán elutazott a többségében szlovák és német evangélikusok által lakott Mezőberénybe, ahol evangélikus gimnázium működött. Az intézmény rektorától a föladatra alkalmas ifjút kért. így érkezett Makóra a német levita, Wagner Károly. Május 8-án a nép előtt egy rövid istentiszteletet tartott, mely elnyerte a jelenlévők tetszését. A végleges meghívásról a döntést mégis elhalasztották, mert nem tudták biztosítani a szállást, és még nem voltak igazából kidolgozva egy önálló makói evangélikus tanító alkalmazásának és a tanításnak a pontos részletei.6 Az ügyet Keblovszky tiszteletessel is megtárgyalták. A tiszteletes józan tanácsára végül is belátták, hogy „a makói gyülekezet még nem kész egy lelkésztanító alkalmazására", a „mostani és drága idők miatt" nem bírja el annak terheit, ezért a terv megvalósítását boldogabb időkre elhalasztották.7 Az 1812-es alakuló közgyűlésnek az istentiszteletek rendjére vonatkozó határozatát az idők folyamán többször megerősítették. Erről az egyházi közgyűlésekről szóló jegyzőkönyv mindig beszámolt. Például 1814-ben így: „áldozó napján tartatott az Isteni Tisztelet Magyar nyelven, és 5z[ent], Végh Vacsora is Magyar és Tóth nyelven Szolgáltatott ki."8 Időpontjáról nem tudunk. 1817. november 23-án erről rendelkeztek. A tiszteletes továbbra is kétszer jár ki Makóra: áldozócsütörtökön és advent második vasárnapja helyett a makói őszi vásár utáni vasárnapon. Reggel 8 órakor szolgáltatja ki az úrvacsorát tót, illetve német nyelven, majd 9 órakor kezdődik a magyar nyelvű istentisztelet, és ezt követően az úrvacsora, szintén magyar nyelven. A szertartások időpontjáról ezután az egyházfinak lett kötelessége az előző nap a híveket értesíteni.9 Ugyanakkor a hívek között élt a vágy gyakoribb istentiszteletek után. Ebben az is benne volt, hogy nem tudták megoldani vasárnaponként a Nagylakra való utazást. Ezért 1815. áldozó napján, a szertartások végeztével kérésükkel, panaszukkal a tiszteleteshez fordultak. Ez annál is sürgetőbb volt, hisz a közösségbe tartozó „tót atyafiak" „ekkor már maguk közül egy házat kívántak választani, ahol vasárnaponként összegyűlhetnek imádkozni, énekelni". A „nyelvi" kérdés Közösségek létrejöttekor óhatatlan, hogy ellentétek föl ne merüljenek. Ilyen egyenetlenségek az újonnan létrejött makói evangélikus leányegyházban is előfordultak, melynek középpontjában a nyelvhasználat és ennek nyomán anyagi ügyek kerültek. Igazából nem világos, hogy a többnyelvű (magyar-tót-német) istentisztelet ügye mennyire osztotta meg a makói leányegyházat. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy ebben a kérdésben nem [mindig) voltak egy véleményen a nagylaki szlovák gyülekezet tiszteletese és a makói „tót atyafiak”. A párbérszedő Annósy először 1813. december 5-én panaszolta, hogy vannak némelyek, akik fizetni nem akarnak, mert ők tót születésűek lévén a „magyar nyelven tartani szokott" prédikációt nem értik, és a fizetés föltételeként 8 Uo.3. 9 Uo. 8. 5 Uo. 5. 6 Uo. 4. 7 Uo. 6. 316
