A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: „...gyülekezetünk egy rendes kis Ekléziává formáltassék...” A makói evangélikus leányegyház megalakulása és működésének első évei (II. rész)
gyülekezetünk egy rendes kis Ekléziává formáltassék...” A makói evangélikus leányegyház megalakulása és működésének első évei (II. rész)1 Orbán Imre A közösség életének alakulása Az egyházi szolgálatok A leánygyülekezet önálló élete az 1812. november 1-jei istentisztelettel és presbitériumi ülés határozataival ténylegesen megindult. A történtekről Keblovszky János 1813. február 2-án kelt levelében tájékoztatta a református egyház presbitériumát Ebben a tiszteletes jelezte, hogy az evangélikus hívek, akik „egynéhány esztendőktől fogva" az ágybért a református egyháznak fizették, e kötelességük alól a leányegyház megalakulásával fölmenttettek. A levelet a február 7-ei presbitériumi ülésen fölolvasták.1 2 A különválás következményeivel a helyi lutheránus közösség hamar szembesült. Bizonyára nem véletlen, hogy az „Augustai Vallást követők Makon lévő gyülekezete" hamar ismét levelet intézett a református presbitériumhoz, melyben azt kérték, hogy ugyan az ágybér „eddig gyakoroltatott megfizetése alól" fölszabadíttattak, de egyházuk szolgálatait: 1 A cikk első részét lásd in: MFMÉ Történeti Tanulmányok. Studia Historica 13. Szerk.: Zombori István. Szeged, 2010, 5-20. 2 Egyházi Gyűlések Jegyző Könyve 1813 év Január l-ő napjától 1832-dik év December hó 16-dik napjáig bezárólag. Il-ik kötet. 1. Makó-Belvárosi Református Gyülekezet Irattára (A továbbiakban MbRefGylt) a keresztelést, esketést, temetést és az iskolai oktatást továbbra is igénybe akarják venni. A presbitérium a kérést így nem fogadta el. A testület arra hivatkozott, hogy ezt a terhet ezelőtt „7 vagy 8" évvel (1805/6-ban] az alapján rótták ki az evangélikus hívekre, hogy a Békési Traktus lutheránus gyülekezetiben élő református hívek is fizetnek ágybért az evangélikus lelkésznek. Ha a reformátusok ez alól fölszabadíttatnak, akkor majd a Makón lakó evangélikus híveknek sem kell az egyház szolgálataiért fizetniük.3 Az ügy nem rendeződött. Mivel a lutheránusok ezután az ágybért az anyaegyházuknak adták, a helyi reformátusok az egyházi szolgálatokért dupla díjat kértek. Ez azonban olyany- nyira megnövelte az evangélikus hívek terheit, hogy az nem hogy gyarapodna, de „naponkint közelítene a tökéletes él-oszláshoz.'^ A létszám valóban csökkent. A népesség-összeírások szerint az 1810-es 97 fős férfi népesség 1814-ben már csak 44 fő volt, és ez az elkövetkező években sem növekedett jelentősen. 1820-ban is mindössze 54 férfit és fiút említenek. A helyzet tehát valóban nehéz, s „az elenyé- szés rémképe" sem túlzó. Erre utal Fejér János 3 Uo. 3. 4 Presbiteri ülések jegyzőkönyve 1812-1858. (A továbbiakban: JEGYZŐKÖNYV 1812-1858.) 4. Makói Evangélikus Gyülekezet Irattára. (A továbbiakban MEvGylt.) 315
