A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Pópity Dániel: Egy késő avar kori teleprészlet Makó keleti határában (Az M43 30. lelőhely feltárásának eredményei)
Pópity Dániel Egy késő avar kori teleprészlet Makó keleti határában Sütőharangok A középen zömök fogantyúval ellátott alacsony és lapos, vagy magas és kúpos, esetleg harang alakú agyag sütőharangok nyomát 5 objektumból lehetett kimutatni (7., 9., 13., 15., 16. objektumok). A leletanyag tüzetes vizsgálata nyomán kiderült, hogy 119 töredék köthető ehhez a tárgytípushoz, ami a teljes kerámia anyag 13 %-a, a kézzel formált anyag 36%-a. A sütőharangok zöme kerámiazúzalékkal soványított agyagból készült. A helyben készült sütőharangok készítésekor néha kézi korongolt edénydarabokat is felhasználtak soványító anyagként. A növényi törek, valamint a fém- és szilikátsalak zúzaléka alárendelt szerepet játszott a soványító anyagok között. Az égetés alacsony hőfokon történt, kívül a megszokott sárgásbarna, belül vöröses alapszínek dominanciája a jellemző. Gyakori a belső oldalon a fűfélék lenyomata, amely a készítéskor nyomódott felületbe. Jelenlétük arra utal, hogy valamilyen minta segítségével készítették ezeket a tárgyakat. A fűfélék a kész tárgy formázás utáni leemelését köny- nyíthették meg. A 13. objektumból előkerült peremtöredék belső oldalán spatulaszerű, enyhén íves, 5 cm élhosszúságú eszköz lenyomatai maradtak meg (10. kép 13). Az előkerül peremek döntően lekerekített szélűek (5. kép 11; 9. kép 1; 11. kép 8). Csak pár esetben fordult elő szögletes (10. kép 13) vagy ékszerűen elvékonyodó (9. kép 2) sütőharang peremszél. A tárgy méreteit a töredékesség miatt csak óvatos becsléssel lehetett meghatározni. A becsült magasság ennek megfelelően 20 cm és 40 cm közé eshetett. A falvastagság 1,3 cm és 3 cm között ingadozott. A peremátmérőt 32 esetben lehetett mérni, ahol ez az érték 25 cm és 42 cm között ingadozott. Feltehetően az utóbbi értékek felelnek meg a tényleges sütőharangméretnek, a kisebb értékek inkább fedőnek használt tárgyakat sejtetnek. A legjobb állapotban megmaradt sütőharangtöredék az 1. épület omladékából és a 7. gödör betöltéséből (5. kép 11) került elő. Utóbbi felső részének kiegészítése elkészült ugyan, de bizonytalan. Mint fentebb utaltunk rá, a település lakói egy lapos és egy kúposabb testű így nagyobb belterű sütőharang típust használtak. Hasonló kettőséget lehetett megfigyelni az eperjesi avar telepen is (Bálint 1991, Taf XXXII 7-8). Bár avar kori településeken néha előfordulnak díszített sütőharangok töredékei is, a mi esetünkben erre utaló nyomot nem találtunk. A típust a Békés megyei terepbejárások adatai alapján Szőke Béla keltezte először az késő avar korra (Szőke 1980, 187, Abb. 11). Az itt előkerült sütőharangok a 8-9. századra keltezett avar kori telepeken gyakoriak, de már a 7. században is használták őket (Hajnal 2008, 285), egészen a 10-11. századig (Takács 2012, 423-424). A legutóbbi kutatások alapján jelenlétükkel a 7. század közepétől már számolhatunk az Alföldön (Vida 2011, 726-728). A mi példányainkhoz hasonló tárgyak számos alföldi lelőhelyen megtalálhatók (Eperjes: Bálint 1991, 58-61; Örménykút: Herold 2004, 40-42, 56-57; Kengyel: Cseh 1993, 5. kép 9-12; Tömörkény: Liska 1996, 261. 5. kép 2, 4, 6). A sütőharangokat, mint agyagfedőt hagyományosan a szabad tűzön való sütés segédeszközének tartják. Meggátolta a hő távozását így alatta jobban lehetett sütni. Az adatok alapján ezeket az edényeket gyakran lapos sütőtállal együtt alkalmazva előszeretettel használták tésztafélék (kenyér, lepény) sütésére (Römer 1966,397-398; Vida 2011). Egyéb leletek Vastárgyak Három objektumból (1., 9., 16.) összesen 7 darab vastárgy töredéke került elő. A legtöbb (4 db) a 9. veremrendszerből származik. A tárgyak között szegecselt lemez (9., 16. objektum), sima lemez (9. objektum; 6. kép 2), „U” alakú vaspánt (16. objektum), valamint kalapált, 234
