A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Adatok a Maros-Körös közének 4-5. századi temetkezéseihez az apátfalvi temető alapján
Kujáni Yvett Adatok a Maros-Körös-közének 4-5. századi temetkezéseihez az apátfalvi temető alapján A hurkot a nyakperec végéből képezték. A záródások felöl kezdődő tekercselt díszítés nem azok folytatásaként, hanem külön huzalból készült. Mindkét oldalon a záródás előtt, illetve az ellentétes oldalon, a spiráldíszítést a befejezés előtt körülbelül 1-1 centiméterrel 1-1 nodusz rögzíti. A lelet mindenképpen a hunkorra datálható, erre utal a zömök felépítmény, a kidolgozottság, valamint a hunkor elején divatossá vált, nódusszal lezárt, tekercselt díszítmény. Pontos párhuzama eddig nem ismert.36 A csüngök a nyakláncok és a karékek díszítményeiként37 számos példányban megtalálhatóak a leletanyagunkban. Kislány sírjából került elő egy másodlagosan felhasznált Antoninus Pius denariusból készített amulett (8. tábla 7).38 Bronz rögzítőfüle töredékes, valószínűleg egy nittszeggel applikálták fel. A késő szarmata leletanyagban újra feltűnik a félhold alakú csüngő (lunula) (SZABÓ 1991, 176. 4. kép 5; KŐHEGYI-VÖRÖS 2011, 303. 276. kép 12). Apátfalván a zárt csüngő két karja a középtaghoz ívelten csatlakozik, ám egymással nem érintkezik (8. tábla 3). A középtagból indul ki a visszahajtott, ellapított függesztőfül. A korszakra jellemző, példányunkkal majdnem azonos darab Kiskundorozsma-Subasa 26/78. lelőhelyen került elő (BOZS1K 2003, 2. kép).39 Szót kell ejtenünk a csüngök egy speciális típusáról, amelynek 3 példányára bukkantunk temetőnkben (8. tábla 2). A szárnyasbalta alakú öntött bronz példányok párhuzama eddig egyetlen közölt lelőhelyről ismert. Gulyás Gyöngyi ehhez a típushoz sorolta a Hódmező- vásárhely-Erzsébet, Új község 4. sírban előkerült darabot (NAGY, 1984, 12. ábra 7a-7b) és a balta alakú csüngök között említette (GULYÁS 36 Tekercselése a Szentes-jaksori fülbevalóval mutat hasonlóságot (PÁRDUCZ 1950, 20; LIX. tábla 1-2). 37 Funkciójukat a bővített közlésben tárgyaljuk részletesebben. 38 Köszönettel tartozom Újszászi Róbertnek (numizma- tikus, MFM) az érmék meghatározásáért. 39 E késői típusok eredetét Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria a keleti szteppére helyezi (Istvánovits- Kulcsár 1994, 72). 2002, 19-20; 7. kép 15).40 Közlés alatt állnak az M43-as autópálya nyomvonaláról előkerült további darabok. A securis típusú, balta formájú csüngök előfordulása nem koncentrálódik egy területre, az Alföldön középső szarmata kortól a Kr. u. 5-6. századig előfordul (VADAY 1989, 54; GULYÁS 2002, 8). Eredetét a kutatás a Pontus nyugati és északi területéről származtatja. A szárnyasbalta altípus a késői időszakra (a 4. század végére és az 5. század közepére) keltezhető, és mint látható, igen zárt területre koncentrálódik (GULYÁS 2002, 2. táblázat 2. kép). Mellékletek A legtöbb szarmata temetőben, így esetünkben is leggyakoribb melléklet az edény (27 darab, azaz az összes sír 57,5%-a tartalmazott edényt), melyeket minden esetben a lábhoz helyezve találtunk. Előfordult, hogy az edényt a lepellel eltemetett halott esetében a leplen belül helyezték el (161. sír). Leggyakoribb típus a gömbös testű edény, minden korú és nemű halott mellett megjelent (10. tábla 2,3). Kisebb számban ugyan, de jelentős mennyiségben találtunk bikónikus hastörésű, alsó súlypontos edényeket is. Két edény, egy besimított fenyőmintával díszített kétfülű korsó és egy - mindezidáig pontos analógia nélküli - kisméretű, kiöntőcsöves korsó (10. tábla 1), egyértelműen hun kori keltezést feltételez (VADAY 1994,105- 124; FÜLE 1995, 56-57; 1. ábra; 1. tábla 1-2). Kés mindkét nemnél előfordult, jobb- és baloldalon egyaránt. Férfiaknál 80%-ban, nőknél 50%-ban volt jelen ez a használati eszköz. Fatokban vagy az övre felfüggesztve hordhatták. (9. tábla 3). Gyermeksírban egy alkalommal (135. sír) találtunk egy erősen korrodált, amorf alakú, ismeretlen funkciójú vastárgyat. A vasmag metszeti képe alapján lehetséges, hogy vaskés darabjai, de a tipológiai meghatározás a fenti okok miatt nem volt lehetséges. 40 Vaday Andrea 1987-es munkájában Hódmezővásár- hely-Újtelep néven jelölte be a lelőhelyet az elterjedési térképen (Vaday 1989, Abb. 6). 114
