A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Adatok a Maros-Körös közének 4-5. századi temetkezéseihez az apátfalvi temető alapján
Kujáni Yvett Adatok a Maros-Körös-közének 4-5. századi temetkezéseihez az apátfalvi temető alapján Ezüstérméket 4 sírban találtunk. Minden esetben férfiak mellé obulusként - jobb- és baloldalon - a medence tájékára helyezték. Csak olyan sírban figyeltük meg, ahol kés és fibula is jelen volt. Verési idejük a 2. századtól a 3. század elejéig terjedő időszakra datálható (10. tábla 5). Az apátfalvi temetőben egy férfi mellé helyeztek el fegyvert (9. tábla 5), amely eddigi vizsgálataink szerint valószínűleg a szálfegyverek csoportjába tartozhat. Úgy gondoljuk egyfajta „lándzsa”41 lehet, ám párhuzama eddig ismeretlen. A fegyver tipológiai besorolását nehezíti, hogy törött, hiányos volt. A férfit-, a már fentebb említett fibulával és övvel ellátott ruhában temették el, mellé edény, érme és a már korábban említett fegyver került. Előzmény nélkülinek gondolják a kutatók a csont tűtartók megjelenését az Alföld területén (9. tábla 4) és a germán kultúrkörrel hozzák összefüggésbe (ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1999, 88). A 139. sírban fekvő váz bal medencelapátján feküdt a díszítetlen madárcsontból készült tűtartó, melyben tű nyomát nem találtuk. Hasonló példányt találtak többek között Tápé- Malajdok-A temető 29. sírjában (PÁRDUCZ - KOREK 1948, LV. t. 8),42 Sándorfalva-Eperjesen (VÖRÖS 1985, VI. t.l), mely temetőt az ásató a hunkorra keltezi, valamint Tiszadob-Sziget 11. és 28. sírjában (ISTVÁNOVITS 1993,135).43 41 A fegyver az ismert tipológiai besorolások egyikébe sem illeszthető be (Vö.: Istvánovits-Kulcsár 1995, 9-32; vaday-domboróczki 2001, 93-97], 42 Ebben vastű nyomát találták. 43 További lelőhelyek összefoglalása (vaday-domboróczki 2001,105). Összegzés A fenti adatok alapján elmondható, hogy az Apátfalva-Nagyút-dűlőn feltárt temető népessége a temetkezési szokások jellegzetességeinek figyelembe vételével (D-É-i tájolással eltemetett halottak, árokkerettel körülvett sírok, a lábhoz helyezett edények, a női ruhák gyöngyözése, a nyakperec stb.) a szarmata etnikumhoz köthető. Egyes tárgytípusok (pl. a kiöntőcsöves edény, a csont tűtartó stb.) erős keleti kapcsolatok meglétére utalnak. A temető használati ideje feltételezhetőleg egy vagy két emberöltőnyi lehetett. Erre az egységes tipológiai csoporthoz tartozó viseleti elemek és mellékletek összességéből következtethetünk. A temető használati idejének kezdetét - a fentiekben már ismertetett párhuzamok alapján - (pl. a fibulák, a csüngök, a nyakperec, a karikára ráhajló peckű csatok, a sötét karneolok nagyszámújelenléte, a kiöntőcsöves edény, valamint a temetkezési szokások összessége miatt) a 4. század közepére - utolsó harmadára, záródását az 5. század első harmadára tehetjük. A kutatás során felmerült számos kérdés további vizsgálatok elvégzését és egyéb lelőhelyekkel való összevetését irányozza elő. A Maros-Körös-közén elhelyezkedő - rokon vonásokat mutató - temetők összehasonlító elemzése az elsődleges feladatunk, amely minden bizonnyal közelebb vezethet a korszakban a területen élők etnikai szétválasztásához is. 115
