A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Adatok a Maros-Körös közének 4-5. századi temetkezéseihez az apátfalvi temető alapján
Kujáni Yvett Adatok a Maros-Körös-közének 4-5. századi temetkezéseihez az apátfalvi temető alapján meghajlott a kar és koporsóba fektették a halottat, ugyanakkor a 173. temetkezésnél a medencén nyugvó kézfejjel eltemetett halott koporsó nélküli, egyszerű aknasírban feküdt. De összevethetjük a fentiekkel a 183. számú halott maradványainak helyzetét is. Itt a karok és a kézfejek egyértelműen a test mellett nyugodtak - nem is túl szorosan -, mégis rönkkoporsós temetkezést figyeltünk meg. A fej elfordulása bal vagy jobb oldalra temetőnkben véleményünk szerint nem rítuselemként, hanem inkább a bomlási folyamat részeként értelmezhető. A korábban említett 171. temetkezésnél a fej feltámasztása bizonyított. Itt gondolhatunk fa vagy textil „párnára”, de arra nem tudunk magyarázattal szolgálni, hogy ennek elkorhadását követően a fej miért nem „csuklott” hátra. Rendellenes tájolást - a temetőben általános D-É-i főiránnyal ellentétest - két esetben találtunk, (mindkettő valószínűleg É-D-i irányítású volt) de a nagyfokú rablás következtében ez nem jelenthető ki teljes bizonyossággal (130. és 187. sír). Kettős temetkezések A mai napig nem tisztázott a szakirodalomban, hogy mi számít kettős vagy többes temetkezésnek. Problémát jelent, hogy az egy sírgödörben lévő halottakat egyidőben (vagy közel egyidőben) temethették-e el? Az utólagosan, valószínűleg a szoros családi kötelékre való tekintettel beleásott másik halott jelenléte, vajon ebbe a körbe sorolható-e? De felmerülhet az a kérdés is, hogy az az egyértelműen későbbi, bár egy közösséghez tartozó egyén, amelyet egy koporsón belül találtunk egy másik temetkezéssel, kettős hantolásnak minősül-e? Nem beszélve arról a nem ritka jelenségről, amikor egy sírgödörben egymás fölé helyezett/dobott halottakat találunk. Véleményünk szerint csak azok a temetkezések minősülnek valóban ehhez a körhöz tartozónak, amelyek egy időben (vagy közel egy időben) történtek, összetartozó gödör- ben/gödrökben, nem szuperpozíciót mutatva helyezkednek el. A temetőben összesen három sírban volt egynél több váz maradványa. Ebből egy esetben valódi kettős temetkezésről van szó (131. és 132. temetkezés)21 (4. tábla 3), míg a másik két alkalommal csak több vázat találtunk egy koporsóban. Kettős hantoláskor a sírgödör rendkívül nagyméretű, lekerekített sarkú, négyzet alakú, függőleges falú, egyenes aljú volt. Benne két egyénhez tartozó váz feküdt: egy maturus korú férfi, valamint egy juvenis korú nő. A temetkezés valószínűleg egy időben történhetett. A sír teljes területét érintette a rablás. A nyugati oldalon elhelyezkedő női vázat valószínűleg a két, időben eltérő bolygatás miatt nagyobb mértékben, míg a keleti oldalon fekvő, egyszeres dúlásnak kitett férfi váza kisebb mértékben károsodott. A rablógödrök a sír nyugati oldalán két foltban rajzolódtak. Ezen kívül még két esetben, a 153. valamint a 203. objektumban fordult elő, hogy egy sírgödörben két vázat találtunk. Bolygatás, rablás22 Általában elmondható, hogy a szarmata temetkezések teljes körű értékelését leginkább a sírok rablottsága akadályozza meg. Ennek mértéke nagyban befolyásolta egyrészt az antropológiai vizsgálatokat - ezen belül a kor és nem meghatározást -, ugyanakkor megnehezítette a temetkezési rítus megfigyelését, valamint a viseleti rekonstrukciók elkészítését is. A temetők összképének meghatározásánál a nagyfokú rablottság szinte lehetetlenné tette a társadalmi rétegződés vizsgálatát és a pontosabb (belső, relatív és abszolút) kronológiai rendszerek felállítását.23 21 Szarmatákhoz köthető - egy körárkon belül elhelyezkedő - kettős vagy többes temetkezéseket legutóbb Gulyás Gyöngyi tett közzé (Gulyás 2011,138). 22 Az állati bolygatást nem tekintettük rablásnak. 23 Nem tekinthetjük objektívnek azokat a rablottsági adatokat, amelyek túl kis sírszámú temetőkre 107
