A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Adatok a Maros-Körös közének 4-5. századi temetkezéseihez az apátfalvi temető alapján
Kujáni Yvett Adatok a Maros-Körös-közének 4-5. századi temetkezéseihez az apátfalvi temető alapján A 47 sírgödörre vonatkoztatva a rablott- ság 43,18 %, míg az érintetlen sírgödrök aránya ezzel szemben 56,82 % volt (2. táblázat). Az inhumációs temetkezések száma 47 volt.24 Ebben az esetben a rablottság 40,42%, míg a 28 bolygatatlan temetkezés 59,58%-ot tettek ki. Látható (5. tábla), hogy Apátfalván a sírokat jóval az alföldi átlagnál kisebb mértékben rabolták ki (MÉSZÁROS-SÓSKÚTI 2005, 119-120). A rablások fő típusaira a sírok foltjainak elváltozásaiból következtethetünk, teljes bizonyosságot azonban csak a feltárás során kaphatunk.25 Temetőnkben 15 esetben a teljes sírgödörre ráástak a rablók (6. tábla. 1, 3), 2 alkalommal csak egy bizonyos testrészt érintett a fosztogatás26 (6. tábla. 2, 4). Ezen felül 2 esetben regisztráltuk, hogy részleges rablás történt, de ennek nyoma mára már megsemmisült.27 A sír oldalát is megbolygató rablással egyetlen esetben sem találkoztunk, a gödrön belül azonban minden égtáj felöl kimutatható behatolás. Ezek nem árkok voltak, hanem tölcsér-szerű aknák, melyek vége pontosan a halottak felsőtestét és fej körüli részét célozta meg. Legtöbb esetben a középrészre ástak rá, tehát a rablók egyértelműen a sírgödrön belül dolgoztak. Ez véleményünk szerint azt jelenti, a fosztogatók pontosan tudták, hol kell a halottakat keresni. Ennek két oka lehet: a sírok valamilyen jelzéssel voltak ellátva, amelyeket ma már - az árokkeretek kivételével - nem tudunk kimutatni, vagy a rablók a saját halottjaikat fosztogatták. vonatkoznak, így mi a 25 temetkezésnél kisebb temetőrészletek adatait nem vettük figyelembe. 24 A sírgödrök és a temetkezések száma eltérő. A 47 sírgödörben 1 kettős temetkezést, 1 szuperpozíciót regisztráltunk. 2 vázat két esetben találtunk egy sírgödörben (153. és 203. temetkezés), míg 3 sírgödör üres volt. 25 A sírrablások típusairól bővebben (Gallina 1999, 7-27). 26 Csak azokat az egyértelmű eseteket soroltuk ez utóbbi körbe, amelyeknél a váz többi része érintetlen volt, és a sírgödör foltjában is jól látható az egy aknával, célzottan történő rablás nyoma. 27 A foltban bolygatatlannak látszott a sír, bontás után viszont kiderült, hogy a váz csontjai összedobálva feküdtek a gödör alján. A fosztogatók személyének kérdése egyértelműen még ma sem tisztázott (VADAY 1995- 1996, 36; VADAY 1997, 96-97; VÖRÖS 1996, 121). A rablás idejére ellenben következtethetünk. Ahogy azt fentebb említettük, nem volt olyan bolygatott temetkezés, ahol a rablás a sír oldalát nagymértékben megbontotta volna. Tehát nem keresték a halottakat, hanem tudták hol kell leásni ahhoz, hogy a halottakat a lehető legnagyobb mértékben, a legkisebb munka nélkül kifosszák. A rablás idejére utalhat az is, hogy a halottakat a bomlási folyamat melyik periódusában fosztották ki. Amennyiben a váz egy kupacban hevert a sír valamelyik végében vagy a testet egy darabban fordították vagy húzták el, biztosak lehetünk benne, hogy az elhunytat a bomlás megkezdésével közel azonos időben mozdították el. A kutatások szerint a szabadon fekvő vagy nem mélyre elföldelt halottak esetén a lágyrészek pusztulásához legalább egy évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a halott bizonyos vázrészei „leszakadjanak”, azaz elváljanak a test többi részétől (VARGA 2005, 356-357). így az egyik végtag vagy testrész in situ anatómiai rendben a temetkezésnek megfelelően a helyén maradhat, a többi rész pedig külön helyre kerülhet (4. tábla 4). Lelőhelyünkön mindkét fentebb említett esetre találunk példát (pl. 153; 200. sír).28 A temetőt kerítő körárkon belül telepobjektumokat is feltártunk, ezen felül a sírok betöltéséből telepi kerámiák is felszínre kerültek. Mindkettőből megegyező korú, késő szarmatakora hun kori töredékeket azonosítottunk, ami megegyezett a temető és a telep(ek) időrendjével. Ez és a korábbiakban említett rablási, antropológiai megfigyelések egyértelműsítik, hogy a fosztogatások a temető használatának idejében megkezdődtek, csakúgy, mint azt már korábban, a tápéi temetőben is kimutatták (VÖRÖS 1996,121). Arra, hogy egy tetemet két esetben is bolygassanak, a 135. sírnál láthatunk példát. Fel- tételezésünk szerint a korábbi sírt egyszer a temetést követően rövid időn belül kifosztották, 28 A téma bővebb tárgyalását másutt kívánom közreadni. 108
