A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Irodalomtörténet - Lengyel András: A Vasárnapi Kör „regenátja”. A gondolkodó Ritoók Emma

el nekem."

75 Ritoók Emmával tehát már Fülep is számolt. S ekkor már Zalai Béla és Lukácsék megismerkedése is megtörtént. Jellemző e vonatkozásban, hogy Zalai egyik, 1910. december 2-i levelében szavai lehetséges igazolójaként Ritoók Emmára hivatkozott új ismerősénél, Lukácsnál.

76 Fontos dátumnak látszik 1910. karácsonya is. Ekkor ugyanis Lukács, aki éppen Berlinben tartózkodott, vendégül látta Balázs Bélát és Hajós Editet, s velük, valamint az ugyancsak Berlinben lévő Ritoók Emmával és Ernst Bloch-kal töltötte el az ünnepeket.

77 Bloch Lukácsékhoz kapcsolódása, bár a formális megismerkedés már hónapokkal előbb megtörtént, ekkor mélyülhetett el. A Szellem lehetséges szerzői között azonban ekkor még Bloch nem jött szóba - nyilván mert nem magyar volt, s Fülep magyar lapot akart csinálni. Ritoók Emma és a Szellem viszonya viszont érdekesen alakult. 1911. január 6án Lukács arról számolt be Fülepnek, hogy Ritoók Emmának "nincs most cikke. De talán jó lenne, ha neki és Zalainak fordítanivalót adnának."

78 Január 9-én viszont Fülep változatlanul cikket akart tőle: "Simmel helyett [...] - írta Lukácsnak - szóljon, kérem, inkább Ritoóknak, Balázsnak, hogy dolgozzanak nekünk. Hiszem, ha összetartunk, különb dolgot csinálunk együtt, mint csinálnánk a Logosszal."

79 A tervezgetés közben azonban a formálódó baráti társaságban némi átrendeződés is bekövetkezett. Ritoók Emma és Ernst Bloch barátsága megromlott, Bloch 1911. február 22-én arról tájékoztatta Lukácsot, hogy Ritoókkal lezárták barátságukat.

80 Ez ugyan valójában nem történt meg, még majdnem két évig elvitatkozgattak, de a kapcsolat bensőségessége valóban elveszett. Bloch és Lukács kapcsolata viszont határozottan elmélyült, ugyanakkor Ritoók és Lukács is közeledett egymáshoz. Ritoók Emma megírta elismerő kritikáját A lélek és formák-xóX. írását, amelyet júliusi számában a Huszadik Század Kutasi Elemér elutasító bírálatával együtt, azt mintegy kiegyensúlyozandó közölt, egyértelmű elismerésnek tekinthetjük.

81 Néhány mozzanata külön is megemlítendő. 1. Ritoók, saját fölfogása ellenére, elismerte Lukácsnak, egyáltalán a kritikusnak a művészi ambícióira való jogát. "Először szólal meg - írta ebben a könyvben nálunk, olyan határozottan és erősen, amilyen csak művészi hit lehet, hogy a kritika nem közvetítés művészet és közönség között, nem megmagyarázás és nem szabály alkalmazás; a kritikus művész, akinek élményei vannak, melyek a saját formájukban művészetet jelentenek."

82 E jellemzése - Lukács szándékainak visszaigazolása - már az összecsiszolódás jele; jelzi, hogy megpróbált alkalmazkodni Lukácsékhoz, s korrigálta önmagát. 2. Észrevette, s hangsúlyosan szólt róla, hogy "a forma ennek a könyvnek művészi, sőt metafizikai problémája. Nem a lélek és a formák, hanem a lélek és a forma a tartalma. A forma mint élmény, mint életkérdés, a szimbóluma a megéltnek, a »sors«, az a platói idea, mely után a művészet öntudatlanul teremt, amely valósággá, anyaggá, öntudattá lesz a kritikus élményében. A művészi élet, mely a maga folytonosságában benne van a művekben, a forma közvetítése által kap egységet a kritikában, általa lesz lehetségessé a beleérzés egy más művész egyéniségébe, általa lehet a 75 Fülep Lajos 1990. 192. 76 Lukács György 1981. 284. 77 Lukács György 1981. 720. 78 Fülep Lajos 1990.203. 79 Fülep Lajos 1990. 208. 80 Lukács György 1981. 354. 81 Ritoók Emma 1911b. 502-504. 82 Ritoók Emma 1911b. 502. 258