A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Grynaeus Tamás: Nagy Pálné Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony

Nagy Pálné, Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony (Születése századik évfordulójára) GRYNAEUS TAMÁS (Budapest) ".. .Ami szebbítette az életemet, őrizgetem, de ászt se kíméli a felejtés, ami pedig meglopta a kedvemet, elvitte a Szucsáva vize. Tán még a part se emlékezik rejik. " Tamás Menyhért: Vigyázó madár Bp. 1981. p. 30. BEVEZETÉS Bajai orvosi szolgálatom idején (1966-1968) ismerkedtem meg Nagy Pali bácsival és fiával, Nagy Vilmossal, majd a nagy család szinte minden tagjával s az ő révükön a Garára telepített bukovinai székelyekkel. Gyakran élveztem vendégszeretetüket, mindig szívesen segítették munkámat. Ennek első gyümölcse ez a tanulmány: úgy igyekszem továbbadni, ahogy tőlük hallottam, lehetőleg az ő szavaikkal. Munkám örömét nekik köszönhetem, eredményét nekik, a hagyományőrzőknek ajánlom. Bizonyára nem teljes az a kép, amit Nagy Pálné, Balog Emerencia tudásáról, munkájáról felvázolhattam. 1975 karácsonyán bekövetkezett halála miatt beszélgetéseink sora megszakadt. Utolsó találkozásunkkor már ágyban fekve is nehezen kapta a levegőt, de még ekkor is hűségesen, szívesen mondta, amit tudott: legkedvesebb imádságait. Pontosan úgy, ahogy Juhász Ferenc írta: ... "öreg parasztasszonyok sóhajos, elcsukló, nyögdécselve szájukból kigöngyölgő... bugyborékoló, sokszor a tüdőbe visszanyelt, elharapott szóvégű imája... " (Juhász Ferenc: Imák, apokrif mámorok. Új írás, 1970. 10/9, 73). Nagy Pálné, Balog Emerencia halála után legközelebbi rokonai, ismerősei segítségével tudtam már csak pótolni a legkirívóbb hiányokat. 95