A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Grynaeus Tamás: Nagy Pálné Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony

A gyűjtések zömét magnetofon-felvételről jegyeztem le. Egy-két kérdésre az évek során ismételten visszatértem, ezeket a szövegeket is közlöm, mert így az állandóság és változ(tat)ás is nyomon követhető. Idős asszonyról lévén szó, a korral járó feledékenység — mire ő maga is többször utalt — figyelembe veendő. Fordítottjára is van azonban több példa: ismeretségünk erősödésével a későbbi elbeszélés gazdagabb, több új részletet tartalmaz. A lejegyzett szövegekben a könnyebb olvashatóság kedvéért csak a legfontosabb nyelvjárási sajátosságokat jeleztem. Ez utóbbiak pontos érzékeltetésére több (kötött és kötetlen) szöveget fonetikus átírásban is közlök. (Ez utóbbiakért Dr. Füredi Mihály tudományos munkatársnak, MTA Nyelvtudományi Intézet, tartozom köszönettel.) Öszehasonlító adatokat, párhuzamokat itt helyszűke miatt nem közlök, ezeket a teljes hadikfalvi ethnomedicinát bemutató tanulmányomban sorolom majd föl. ! * A bukovinai Hadikfalván* született 1889-ben, a Bács megyei Garán halt meg 1975. december 24-én. Itt élte élete utolsó harminc esztendejét, itt van eltemetve. Élettörténete — sorsa kicsiben a bukovinai székelység szenvedéstörténete. Hétgyermekes családból — csupa lány! — származott, legkisebb húga születésekor édesanyja meghalt. "Rá egy évre leégett a házik, tetőtől talpig. Az édesapja asztalosmester volt, összesegítettek s építettek új házat: egy évig ért benne, s meghalt ő is. " Ekkor még négy lány volt otthon, Apolló nővérük a maga öt gyermeke mellett 4 árván maradt testvérét is fölnevelte "férezadta, mint a saját gyerekeit. " (N.A.) A "leányka" korában " marhapásztor" Emerenciát Kókai Antal vasutashoz adók, ő "pirossapkásállomásfőnök" volt a hadikfalvi állomáson. "Mindig emlegette, a fényképét mindig őrizgette, s az meghalt a tizennégyes háborúba: lebombázták az állomást a faluba s akkor ő ott elpusztult. " 28 éves korában özvegyen maradt két gyermekükkel, lányuk 30 éves korában torokrákban meghalt, "négy családja maradott", fiuk Bakonyán lakik, családjával. (N.A.) "Na, oszt akkor telt-múlt az idő, akkor esszekerültek édesanyám és édesapám. (NA.)" Második férje — Nagy Pál - édesapja öt fiúgyermekes "nagygazda volt, sok födje volt", az öt fiúból "három maradott, mert Vilmus, Istán kimentek Kanadába: de biza nem adott sok fődet apáméknak: 3fácsa fődet adott (1 fácsa = 2 kat.hold), neki 30 vagy 40 maradott. " Ezt az otthon maradt testvér, "Férem ' bácsi bitangolta. " A kisemmizett két testvér "esszefogott, " s az apai föld egy részét felszántották, bevetették. Mikor Férem bácsi * Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint Hadikfalva - Dornesti összes lakossága 4934 lélek Ebből róm. katholikus 4693 magyar nyelvű 4530 " = Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság. III. Kolozsvár, 1941. p. 234. 96