A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Muradin Jenő: Papp Gábor (1872–1931)

Az 191 l-es esztendő máskülönben is fontos volt a festő szegedi életében. Nagyobb kollekcióval, voltaképp bemutatkozó kiállítással jelentkezett a Tisza-parti városban. A szegedi művészek téli tárlatán Szentiványi Gyula Pappnak a Csónakázás című plein airjét emeli ki, e "halványkék, párás, napsütéses képet", s a valószínűleg ezzel rokon Napsütéses délutáni, továbbá pasztallben készült portréit, köztük önarcképét. (35) Amikor Szegeden volt, rendelései nem szólították másfele, mindig bekapcsolódott a helyi művészcsoport kezdeményezéseibe. 1913 decemberében például öt szegedi művész együttes jelentkezésére került sor. A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár épületében Heller Ödön, Papp Gábor, Nyilasy Sándor, Pick Lajos és Víghné Chevalier Antónia mutatkozott be. Papp arcképeket (Teleki grófnő portréja), kompozíciós témákat és ezúttal csendéleteket is (Krizantémok) hozott a közös tárlatra. Bár a festő nem tűnt politikus alkatnak (legfennebb annyiban, hogy társadalmi kérdésekre fölfigyelt, s a művészetben a nyitottság elvét vallotta), az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején tevékeny szervezői szerepet vállalt. A történelem viharos változásait élte - aktivan -, mint pályatársai közül oly sokan. Szegeden a Szellemi Munkások Szakszervezetében alkottak külön csoportot a társadalmi progresszió hívei, majd 1919 április végén önálló művészeti szakszervezetet hoztak létre. Ennek elnöke Papp Gábor lett, alelnöke a nála egy nemzedékkel fiatalabb Joachim Ferenc. Munkájuk kézzelfogható eredménye az a kiállítás volt, melyet 1919. május 29én nyitottak meg a mai Móra Ferenc Múzeum épületében. Bemutatójukhoz Juhász Gyula írt katalógus-előszót, s tárlatvezetéseket tartottak munkás-látogatóknak is. (73) Állásfoglalásai nem voltak annyira hangzatosak, mint többeké a szegedi művészközösségből. Bizonyos azonban, hogy ezek az események nyomot hagytak gondolat- és érzelemvilágában, befolyásolták későbbi munkásságát is. Műterme a Tisza-parthoz közel, a Kass-szálló szomszédságában, majd a Széchenyi téren a szegedi szellemi élet vonzáspontja volt. "Szegeden - írta Huzella Ödön - Juhász Gyulán kívül főképpen a színészek között voltak barátai. " (59) Még a világháború előtt Ferenczy Frigyessel, a szegedi színház főrendezőjével tartott fönn barátságot. Műtermének gyakori látogatói között volt Szentiványi Gyula, aki később sem veszítette őt szem elől, levelezésüknek is nyoma van. * A húszas évek derekáig Papp Gábor még benne volt a szegedi művészeti élet sodrában. Ha nagy terveire - kompozíciós témáira - kevés energiája futotta, megrendelései nem maradtak el. Számos arckép került ki műterméből, a szegedi szellemi élet jeleseinek portrégalériáját festette meg. A képzőművészetben is jártas Juhász Gyula több alkalommal a legnagyobb elismeréssel írt munkájáról. Portréfestészetét értékelve "a szegedi Lenbach"-nak nevezte Papp Gábort. (42) Egy-egy jelentősebb portrét, az akkori idők szokása szerint, valamelyik városközponti forgalmas üzlet kirakatában állították ki. így mutatták be a Kárász utcai Domán-üzletben 1916 tavaszán a festőnek dr. Balassa Ármin lapszerkesztőt és kiadótulajdonost ábrázoló arcképét, ennek kapcsán emlegette Juhász Gyula a müncheni portréfestészet klasszikusát, Lenbachot, a Papp Gábort méltató írásában. Ugyancsak Juhász Gyula kritikáiból és műtermi riportjaiból értesülünk a leghívebben arról, mit dolgozott, kiket festett Papp a szegedi években. A békeidők utolsó napjaiban tett látogatásáról a költő így számolt be. A Zsótér-ház második emeletén levő műteremben a festő termékenységét bizonyító portrék sokasága látható. Tonelli 303