A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Muradin Jenő: Papp Gábor (1872–1931)

Kedélyét nyomasztották a családjukban történtek. Szülei szegénysorba jutottak. Mint dr. Gyalui Farkas föltárta: "A becsületes, jószívű kereskedő jótállást vállalt egy-két kereskedő társáért, és egy bekövetkezett krach alkalmával az ő üzlete megrendült. Házát is el kellett adnia." (58) Mikor történt a dolog, nem derül ki. Sokatmondó tény viszont, hogy hazatérte után Papp Gábor nem a szüleinél lakott; a Széchenyi tér 15. szám alatti ház első emeletén bérelt magának lakást. Míg Kolozsváron tartózkodott, igyekeztek bevonni őt az erdélyi képzőművészeti élet föllendítését célzó munkába. Ferenczy József egyetemi tanár, az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság alelnöke bíztatta a részvételre a képzett, s már ismert nevű festőt. Az 1900-as év tavaszán be is választották a társaság igazgatósági tagjai közé. Papp azonban mindvégig szkeptikus maradt a szervezet jövőjét illetően. Kétségei voltak afelől, hogy a kevés érdemleges művészt számláló Kolozsváron sikerül-e folyamatos képzőművészeti életet teremteni. A szervezet sokat halogatott bemutatkozó kiállítására 1902 októberében, Fadrusz János Mátyás szobrának fölavatásakor került sor. Ezen Papp Gábor, távolléte miatt nem vett részt.

6 Csak a második közös tárlatukon jelentkezett, s aratott sikert beküldött képeivel. Az 1903. augusztus 30-tól egy hónapig nyitva tartó nagy csoportkiállításon mintegy 300 festményt mutattak be az erdélyi és magyarországi művészek. Az átalakított sétatéri csarnokban az erdélyi részeket Kőváry Endre, Melka Vince, Veress Zoltán, Gyárfás Jenő, Ács Ferenc, Stein János, Peielle Róbert, Gruzda János, Szeszák Ferenc, Papp Gábor képviselték, míg a Budapestről érkezett csoportot Telepy Károly, Ébner Lajos, Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Edvi Illés Aladár, Róna József és sokan mások. Papp Gábornak több portréját említik a kritikai beszámolók, továbbá Tanulmányfej és Szendergő című alkotását. Utóbbi képét alkotója különösen sokra tartotta. Ezt a festményt küldte be a budapesti Műcsarnok 1902-1903-as tárlatára. * A vándorló, utazó, helyét nem találó festő típusa rajzolódik elénk Papp Gábor pályaképében. Még tanulmányait sem tekintette egyszer s mindenkorra befejezettnek. Gyakori helyváltoztatásait lehetetlen pontos időrendbe állítani. Önéletrajzi közléseire támaszkodhatunk inkább, de azokban a dátumok, események sorrendje kibogozhatatlanul összekeverődik. Mégis ez a forrás (nagyváradi barátjának, Huzella Ödönnek tollba mondott szövege) a tényeiben hiteles információ. "Abban az időben (az Exhumálás megfestésekor), majd későbbi kolozsvári tartózkodásaim alatt festettem meg Teleki Károly gróf, Mikes Kelemen gróf, Inczédy báró, lovag Montbach Sándor, Bánffy Albert báró, Barcsay Domokos, a »fejedelem«, Kornis Károly gróf, Károlyi László gróf és több más erdélyi mágnás arcképeit. így anyagilag kissé megerősödve, első dolgom volt Párizsba utazni, ahol a Julian Akadémiát látogattam és Benjamin Constant, Bochit, Schommer voltak mestereim. Párizsban két évig folytattam tanulmányaimat, aztán állami ösztöndíjjal Rómába mentem, ahol másfél évig dolgoztam." (59) 6 Alkalmi kolozsvári rendezvényeken jelzik a festő jelenlétét. így a New York szálló termeiben 1900 februárjában tartott művészbálon, majd az 1901. év elején szervezett hasonló rendezvényen. Mindkettő bevétele az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság pénzalapját gyarapította. A festő bizonyosan Kolozsváron tartózkodott 1900 november elején és 1901 utolsó napjaiban, az említett időpontokban ugyanis részt vett a társaság ülésein. 299