A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Muradin Jenő: Papp Gábor (1872–1931)

Párizst újabb nagy lehetőségnek érezte. A francia főváros a müncheni iskolázottsági! festők számára is a zarándokiások Mekkája volt. Ismeretes, milyen lelkesedéssel fogadták Hollósy körében az onnan érkező híreket. Még a másodkézből szerzett információk is fontosak voltak. Lázba hozták őket a Courbet vagy Bastien-Lepage festészetéből éppen csak ízelítőt adó müncheni kiállítások képei. Párizsban Papp Gábor immár Manet művészetét is megcsodálta. A már említett tanárok mellett Carolus Durant is mentorának mondta a Juliánról. Ha Párizs a továbbtanulást, római ösztöndíja mindenekelőtt a munkát, a bizonyítást jelentette számára. Jóllehet egy sajtótudósítás arról értesít, hogy az 1900-as év októberében Rómában járt (16) a későbbi megerősített adatok 1903-1905. közé teszik itáliai tartózkodásának idejét. Állami ösztöndíjának köszönhetően anyagilag függetlenül dolgozhatott. A Fraknói palotában, a római Művészházban rendezkedett be, s az ösztöndíj feltétele szerint történelmi kompozíció megfestésébe kezdett. Históriai témák már Münchenben érdekelték, most úgy látszik, maga vállalta a kötött feladatot. Nem derül ki, mi volt a témája és mi lett a sorsa a Rómában festett történelmi képnek. Visszaemlékezéseiben a művész nem tett említést róla. Azt viszont elmondta, hogy olasz múzeumokban több sikerült másolatot készített, s- megbízásokat kapott olasz mágnás családoktól. Ilyenformán nem egy évig (míg az ösztöndíj ideje tartott), hanem másfél esztendeig maradt Olaszországban. "Ekkor bebarangoltam egész Itáliát mondotta -, s legtovább Firenzében dolgoztam. " (59) Ott tartózkodása idején gyakran megfordult a Vatikánban, arcképeket festett magas egyházi személyiségekről. Jelentős rendelése volt a Széchenyi Miklós gróf, pápai nagykövetet és családját ábrázoló kép elkészítése. Hazatérve Erdélyben tett termékeny festőutakat. Kolozsvár környékét és a NyugatiSzigethegység tájait barangolta be. Runki tájkép (1905) és Mosóasszonyok (Runk, 1905) e hegyvidéki festőút tárgyi bizonyítékai. Azután újabb állami ösztöndíj segítette külhoni festőútjaiban. 1906-1907-ben ismét Münchenben dolgozott, s hosszabb nyugat-európai tanulmányutat tett. Drezdát, Berlint, Firenzét, Londont említi e festőút fontosabb megállói közül. Festményei készültek a német és osztrák tavak környékén és a Keleti-tenger partján. Ösztöndíja mellett a portrémegrendelések után kapott összegek segítették a hosszú és költséges tanulmányúton. Módos képrendelőiyel Papp Gábor meg tudta fizettetni a míves gonddal készített arcképeket. Anyagi helyzetére mindig is az volt a jellemző, hogy teljesen kiszámíthatatlanul folytak be jövedelmei. Gyakran kapott nagy összegeket, máskor alig-alig jutott pénzhez, hitelezők szorongatták. Önarcképei és kortársak szűkszavú jellemzése állítja elénk a helyét kereső, magányos, pályáját tragikusan végző festőt. Két önarcképét a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. Papp Gábor élete második felében Szegeden élt, ott tartott fönn állandó műtermet. A képek az ötvenév körüli festőt mutatják be. Egyikük aláírt, jelzett, 1921-ben készült. Fehér köpenyben, kezében palettával, munka közben ábrázolja önmagát. Nagyjából azonos korú (talán valamivel idősebb) lehet a másik képen. Itt azonban nem a műtermében dolgozó festő, hanem a magányos ember lélektani beállítottságú portréja néz szembe velünk. Eszköztelenül, csak az arcra irányítja a figyelmet. Fekete haja, dús bajusza, hangsúlyos szemöldöke a faji jellegzetességek hordozói. Tekintete erős vonzású, magához kapcsolja a nézőt. Valami baljós nyugtalanság lengi körül, talán betegségének előérzete. 300