A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Irodalomtörténet - Lengyel András: A Vasárnapi Kör „regenátja”. A gondolkodó Ritoók Emma

korral és minden kor őszinte idealistáival."

122 A Szabad Iskola e cél érdekében mindjárt előadásokat is hirdetett; ezeknek a tematikája a nyomtatott program szerint így alakult: Balázs Béla: A nemzeti elem a magyar képzőművészetben; Häuser Arnold: A Kant utáni esztétika problémái; Lukács György: Ethika; Mannheim Károly: Ismeretelméleti és logikai problémák; Ritoók Emma: Az aesthetikai hatás problémái. Az előadások úgynevezett "sorozatos előadások" voltak, a megadott címmel minden előadó több előadást tartott. E tervekről (s ez jellemző a kör akkori személyi viszonyaira) 1917. március 17-én még Ritoók Emma tájékoztatta az akkor külföldön tartózkodó Lukácsot: "... tegnap hallottam [Hajós] Edithtől, hogy [...] magának a »Szellemi Tudományok Iskolájáról«, amit magával együtt csinálunk, még nem írtak. Úgy látszik, a metafizikai érdeklődés növekedése a lustasággal együtt jár, mert minden vasárnap délután ígérte valaki, hogy magát tudósítja, és felkéri, hogy velünk tartson, és ez a vége. Tehát az előadások már meg is kezdődtek Herbert [= Balázs Béla] és Fogarasi előadásaival. Azt gondolhatja, hogy milyen az irány, és hogy az egésznek ez az irány az alapja és terjesztése, megértése az előadások célja, de nem népszerűen. Előadnak még Fülep, Häuser, Lukács, Mannheim, Ritoók, Antal, Kodály. Magára májusban számítunk, mivel azt írta, hogy a tavasszal úgyis készül Pestre, mégpedig négy etikai előadásra gondoltunk, ne hagyjon, kérem, cserben. Én különösen szeretném, ha etikáról beszélne, mert azóta nagyon sokat gondolkoztam arról, amit a múlt évben vasárnaponként beszélt, és úgy érzem, hogy muszáj lesz állást foglalnom a maga nézetei ellen, és addig nem tudom megtenni principálisán, míg magától rendszeres kifejtését nem hallom."

123 Ez a levél, információin túl, azért is érdekes, mert mutatja, hogy ekkor Ritoók még erős mi-tudattal beszélt terveikről, Lukácsokhoz tartozónak tudta és vallotta magát. Ám, s ez is jellemző, polémiára készült; Lukács etikai koncepciója (bár Lukácsot magánál mindig többre tartotta, nagyobb tehetségként kezelte) ellenállást, sőt tiltakozást váltott ki benne. Úgy látszik tehát, a normatív etika igenlésében egyetértettek, ezen etika tartalmában azonban már nem. Mi válthatta ki ezt a szembenállást? Részletekről tájékoztató források hiján erre nem lehet pontos választ adni. De az bizonyos, a viták ekkor már kaptak egy zsidók kontra nemzsidók (magyarok) színezetet. 1916 végefelé, egy összejövetelen Antal Frigyes lekicsinylően beszélt a frontokon harcoló magyar katonákról, amit Ritoók Emma nem állt meg szó nélkül, s így vita kerekedett közöttük.

124 Ezt, pontosabban ennek következményeit Balázs Béla is megörökítette: "A zsidó-magyar problémáról - jegyezte be naplójába 1916 karácsonyán - sok szó esik a Ritoók Emma és Antal kontraverzia kapcsán. Nehéz választás. Mindenütt máshol jogosult a gyanakvás a zsidóval szemben, nálunk nem jogosult, mert a mi gentrynk éppoly korrupt, és még buta, tehetségtelen, lusta és maradi is. Nagy levelet írtam Emmának. Nem fajgyűlöletről van szó, hanem osztály gyűlöletről. A nacionalista érzékenységgel szemben egy internacionalista érzékenység és fanatizmus!"

125 Balázs értékelése valószínűleg köztes állapotot tükröz, félúton Antal és Ritoók között, kicsit közelebb az előbbihez. Figyelemre méltó azonban, hogy ez az egyeztetés felé hajló vélemény már olyan kategóriákkal kénytelen operálni, mint "fajgyűlölet", "osztálygyűlölet", "fanatizmus" és - "érzékenység". Ez már mindenképpen a feszültségek erőteljes növekedéséről árulkodik. Valószínű, hogy a vita Balázs-féle interpretációja már nem közelítette a 122 A Karádi Éva — Vezér Erzsébet szerk. 1980. 240. és 241. közt, hasonmás melléklet. 123 Karádi Éva — Vezér Erzsébet szerk. 1980. 139. ™ Balázs Béla 1982. II. 536. U5 Balázs Béla 1982. II. 208. 271