A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Irodalomtörténet - Lengyel András: A Vasárnapi Kör „regenátja”. A gondolkodó Ritoók Emma

sabb műve. Magyarul A rút a művészetben címmel az Athenaeum közölte 1916-ban (177-205.), németül pedig - Das Hässliche in der Kunst címmel - a Zeitschrift für Ästhetik und Allgemeine Kunstwirschaft még ugyanabban az évben. Az írást maga Ritoók Emma is fontosnak érezte (alighanem ezért is publikálta két nyelven is), s hosszú ideig készült rá. Már Fülep Lajoshoz írott, 1911. október 14-i levelében emlegette, mint tervét. Ekkor Fülep egyik tanulmányát bírálva jutott el saját "problémája" kimondásához: "Aztán - írta - ami a legrosszabbul esett nekem (mert nekem is problémám), a tragikai hatás problémája egy kérdőjel mögé dobva. Pedig itt van talán a legmélyebb és legmystikusabb csodája a művészetnek, a kulcs és a sezam, amely egykor felnyitja és fel is dönti az egész művészi tetszés problémát. - De az már az elvi eltéréshez tartozik. En a rút esztétikáját akarom megírni, tehát az ellentét (nem negatio) szempontjából kiindulni (mert a rút nem negatioja a szépnek, sőt ellentétesnek is csak Grenzbegriff). A szép ti. nem lehet az egész eszthetika tartalma, amelyben a rút csak egy (egy fejezetre szorított) modifikatio lenne, mert a szép csak annyiban princípium, amennyiben postulátuma a soha el nem ért, az abszolútban létező, vagyis ebben a heterogén világban (a Lukács terminusával és az ő ellenére is) az sem tudja megteremteni a homogént [a homogen itt alighanem az un. egynemű közeg - L.A.]. Minden eszthetika mely a szép philosohiája, hiányos, konstruált, nem élő művészeti theória."

107 Majd: "Hogy miért elérhetetlen a szép, azt is tudom. De már nem bírom megírni (dehogy bírom, sőt ki tudja mikor) és abból kifolyó az is, hogy a művészi hatás nem élvezet, dehogy élvezet! Az én aesthetikámban Rembrandt vén arcképek és Goya metszetek valamint a tragikai hatás nem lesz probléma hanem a természetes. Dehát ezek még mind önmagukban méteres kérdőjelek és felkiáltójelek. "

108 A tervet említette egy Lukácshoz írott levelében is. A Heidelbergbe küldött, 1912. július 18-i levelében egyebek mellett így írt: "Azt hiszem egyelőre félben hagyom a regényírást [...] és belefogok a rút-ba. Metaphysik des Hässlichen! (nem szép és megdöbbentő czím volna? Ami merő negativitásnak csak látszik); vagy a fonáka a világnak, de ami mégis meghatározza a színét is, mint a szőnyegnél, vagy pláne a régi hímzéseknél a melyeknek színe-fonáka egy."

109 E levél, szorosan vett tartalmán túl azért is érdekes, mert jelzi, e témája ekkor már meglehetősen ismert volt Lukácsék körében; mint ismertet emlegetheti levelében, tervét magyaráznia már nem szükséges. A földolgozással azonban lassan haladhatott, a terv még 1913 májusában is csupán terv volt. Ekkor, ismét Lukácsnak írva, egy itáliai ösztöndíj kapcsán emlegette föl, sőt végsősoron az ösztöndíjat is a "rút" megírása végett szerette volna elnyerni. "... én bizonyosan tudom - írta 1913. május 8-án -, hogy amit meg akarok írni jó és okos lesz. De itt Mátyásföldön lehetetlen nyélbe ütni, látnom kell még hozzá, még pedig csak abból a szempontból és nemcsak művészi »élvezet« szempontjából - t.i.: a rútról van szó. A »mozdulat« a kiinduló pont (sőt mélyebben az akarás, de ez nem tartozik a képzőművészeti részbe, csak részben) és ezt látnom kell az egyiptomi koczka sziklába beletett mozdulatlanságtól kezdve, amit Firenzében láttam, tovább. Antikok kellenek de nem a diszkuszvető - egyszóval Róma, Paris (a modernekre nézve) és egy kis Hollandia, Rembrandt." H0 Majd: "Rengeteg munka áll előttem, [...] s a jövő évre nagyon komolyan a rút."

111 Amikor pedig, 1913 júliusában, úgy látszott, hogy megkapta az 107 Fülep Lajos 1990. 247-248. 108 Fülep Lajos 1990. 248. 10

9 Mesterházi Miklós — Mezei György szerk. 1984. 171-172. no Mesterházi Miklós — Mezei György szerk. 1984. 193. Ш Mesterházi Miklós — Mezei György szerk. 1984. 193. 265