A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Irodalomtörténet - Lengyel András: A Vasárnapi Kör „regenátja”. A gondolkodó Ritoók Emma
jelzik, Ritoók Emma ekkor már a kívülállók számára is a formálódó új filozófusgeneráció magjához tartozott. S ez az összetartozás az egymásról való nyilvános szólásban is rendre megnyilvánult. Lukács drámakönyvéről a Budapesti Szemlében Ritoók írt elismerő kritikát 93 , az ő új novelláskötetéről {Ellenséges világ. Bp.1913) pedig előbb Lesznai Anna (aki ugyancsak Balázs és Lukács köréhez tartozott), majd Balázs Béla. (Az előbbi kritika a Világ 1913. dec. 25-i számában, az utóbbi még rangosabb irodalmi fórumon, a Nyugat 1914. évi I. kötetében [74-75.] jelent meg.) Érdekes, hogy a két kritika a főbb pontokon egybecseng, s lényegében alighanem a baráti kör Ritoók-képének tekinthető. Mindketten észrevették, hogy Ritoók novelláinak alapkérdése az egyénnek az őt szocializáló miliőből való kiszakadása. E vonatkozásban különösen beszédes, hogy mindketten azt a novellát emelték ki a könyvből (Csöndes élet), amelyikben ez a kiszakadás szimbolikus formában zajlott le, s eredménye, a kiszakadás visszafordíthatatlanná lett. Ez a novella ugyanis (Balázs Béla interpretációját idézve) egy "régi dzsentri-familia lassú pusztulását meséli. Azt, hogy miképen malik le a vakolat egy ősi udvarházról, míg kertjét felveri a dudva és a gyom. Megírták ezt már magyar férfi-írók lázongó keserűséggel, megírták síró melankóliával, megírta Kaffka Margit is a »Színek és évek«-ben a korhadás foszforfény glóriáját festve a tetem köré. Ritoók Emma novellájában új variációja csendül fel a témának. A novella hősnője, egy nemzetes família utolsó nősarja - parasztasszony lesz. De nem kétségbeesve, hanem az életet akaró asszony fölényes nyugalmával. Egyszer villan még csak fel tanult nemesi gőgje ... mikor hátat fordít egy látogató, menteni akaró, régi, úri rokonának." 94 Ez a szüzsé, nyilvánvaló, Ritoók Emma szándékait, szubjektív eltökéltségét jelzi. Ám nem kevésbé érdekes, hogy e szakító gesztus közös kiemelése ellenére a két kritikus hangsúlya különbözött. Balázs a szakítást hangsúlyozta (nyilván ilyen irányba akarta fordítani Ritoók Emma elhatározásait), Lesznai Anna viszont - nem kis női empátiával - inkább az e magatartás mélyén működő konfliktusosságot, a belső vívódást. Szerinte az Ellenséges világban "Ellenség minden, ami kívülről kopogtat a szív kapuján: a véletlenek és az otthonról elsodró viszonyok, - és ellenség majdnem mindaz, mi benne kél a szívnek mélyén. Békés, boldog énünk csak az a kis kimondhatatlan csend, mely elvész, amint önmagunkra eszmélünk." 95 Nem lehet kétséges, hogy Lesznai Anna jól értelmezte a könyvet, illetve a mögötte lévő érzelmi vívódást; ez a konfliktus-tudat legalább annyira jellemzete Ritoók Emmát, mint amennyire az úri világból való kiszakadás igénye. Értelmező olvasatát Balázs Béla is, Lesznai Anna is mintegy bátorításképpen, visszaigazolásként írta meg. Láthatóan nem bírálni, inkább megerősíteni igyekeztek Ritoók Emma elszánását. S mivel ez "kívülről", egy rivális, de együttműködésre kész származási csoport pozíciójában történt meg, jól látszik benne a kéznyújtás szándéka. A biztatás, az együttműködési szándék. Az igazi összetartozás azonban egy elvontabb, személytelenebb síkon, az elmélet síkján nyilatkozhatott meg. Előbb, 1915 elején egy közös filozófiai folyóirat indításának terve merült föl. 96 Ezt eredetileg Ritoók Emma Fülep Lajossal közösen akarta létrehozni, de menet közben vitáik támadtak. Ritoók ugyanis, akinek ez a "revue" szívügye volt, a lapot barátaira, így Balázs Bélára s Lukácsra akarta építeni. Füleppel való viszonya azonban már a munkatársak megválogatása közben megromlott, s végül a 93 Ritoók Emma 1913. 478-487. 94 Balázs Béla 1914. 74. 95 Lesznai Anna 1913. 107. 96 Mesterházi Miklós — Mezei György szerk. 1984. 197. 262
