A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Irodalomtörténet - Lengyel András: A Vasárnapi Kör „regenátja”. A gondolkodó Ritoók Emma

nacionális társaság jött össze. Ahogy leveleiben írja, "11 nemzetiség, 4 race" talákozott össze itt (1904. nov. 9.); az "otthoniak", a németek mellett pl. amerikaiak, oroszok, dánok, lengyelek, zsidók, japánok, svájciak társaságában élt. S bár a panzió lakói jórészt vagy egyetemisták voltak, vagy kereskedelmi- és bankalkalmazottak, szükségképpen sokféle civilizációs szokást, viselkedésformát, értékrendet, előítéletet stb. hoztak magukkal s nyilvánítottak meg. Nem véletlen, hogy Ritoók Emma már november 8-án leszögezte: "Ki kell jelentenem, hogy mi véghetetlenül elkényeztetett natio vagyunk." Párizs társadalma, az odalátogató idegen által is érzékelhető emberi atmoszférája még inkább kihívás volt számára. A város, minden urbanisztikai szépsége, világvárosias légköre ellenére, némileg sokkolta is. Maga az építészeti értelemben vett város tetszett neki, múzeumait, templomait, az egész ember építette teret megcsodálta, jellegzetes negyedeinek hangulata megkapta, de az a "szabadosság", amely pl. a Quartier Latinben a nyílt utcán is megnyilvánult, taszította, kedélyét fölborzolta és megzavarta. A fiatal férfi s a férfinél jóval idősebb nő nyíltszíni "ölelkezése" pl. mély lelki ellenállást váltott ki belőle. Ő, a magyarországi feminista írónő, e ponton visszahőkölt. A párizsi mindennapok e fölszabadult, sőt szabados "páros" élete csak egyedülségérzetét fokozta, s - mintegy kompenzációként - a "Ritoók-puritanizmus" tulajdonképpen újraalapozódott, igazolódott számára. Konvenciói azonban egészében mégis oldódtak, nyitottabb, toleránsabb lett. S - ez nagyon is fontos fejlemény - műveltsége és tájékozottsága is jelentősen nőtt. Lipcsében is, Párizsban is sokat tanult, hallgatóként intenzív egyetemi életet élt. Már 1904. november 9-én azt írta haza, hogy az "egyetem nagyon érdekes"; az "öreg Wundtot nagyon szeretem, rendkívül érdekes és okos bácsi; de van egy pár fiatal tanár is, akik egészen veszedelmesen érdekesek és okosak." Görög filozófiatörténetet, archeológiát, művészettörténetet, talán filozófiát (Ostwaldtól!) is hallgatott, a fő érdeklődési iránya azonban itt a pszichológia volt. November 19-én írta haza: "Most Wundtot olvasom, [...] annyi psychológiát hallgatok, hogy muszáj hozzátanulnom egy kicsit. Különben Wirth a Wundt volt asszisztense adja elő a experimentális psych[ológiá]t és mind behozza megmutatni a masinákat, amivel az ember lelkét mérik." Wundt lélektani "laboratóriumában készül az igazi, nagy tudomány (meg Parisban), amit nem könyvből írnak könyvbe, hanem amit ők csinálnak, azt leírják és mindenki csodálkozik rajta; és idézi és tanítja és ellopja, mintha ő csinálta volna. Be is furakodom én abba a laboratóriumba egyszer valahogy, legalább lássam" - Wundt ugyanis, sajátos korjellemző mozzanat ez is, "nem vesz fel asszonynépet" a laboratóriumába. Nem tudjuk, Ritoók Emmának végülis milyen mértékben s milyen rendszerességgel sikerült behatolnia Wundt birodalmába, de az bizonyos: a kísérleti lélektannal eljegyződött, utóbb maga is művelte ezt az akkor roppant újszerű s nagy jövőjű tudományszakot. Külföldi tanulmányainak nem elhanyagolható hozadéka lett, hogy jelentős művészeti élményekre is szert tehetett. Lipcsében, Drezdában, Berlinben, majd Párizsban is rendszeres múzeumlátogató volt, ismerkedett az ott fölhalmozott műkincsekkel. Főleg Rodin gyakorolt rá nagy hatást, műveit rendszeresen emlegette hazaírott leveleiben. Egyes szép darabokat, pl. Rodin, Klinger, Böcklin Lipcsében őrzött műveit ismételten, szisztematikusan is tanulmányozott. Egyik decemberi levelében pl. arról számolt be, hogy az említettek dolgait már ismerte, de újra megnézte őket, mert "egymásután akartam a hatást élvezni és csakugyan sikerült egész érdekes aesthetikai Erlebnisekre [=élményekre] szert tenni." Más városokba ellátogatva szintén a múzeumokat kereste föl elsősorban. 1905. február 4-én kelt levelében, jellemző mód, ilyen beszámolót olvashatunk tőle: "Egy jó van itt [...]; a Kunstverein kiállítása, ami folyamatosan nyitva 249