A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Régészet - Vörös Gabriella: Későszarmata falu emlékei Tápé–Széntéglaégető lelőhelyről

A 8. házban lelt fazék különleges, máshonnan mindezidáig ismeretlen formát mutat. Rövid peremének széle legömbölyített, felül vízszintesre levágott (XIII. t.3.). Közvetlenül a perem alól ívelődik az edény hasi része. A nagy űrtartalmú, ívelt oldalú fazék formája és díszítése teljesen általános a délalföldi későszarmata telepeken, (X.t.l.) bár minden ízében pontos analógiát nem sikerült hozzá találnunk.

30 Későszarmata telepeken viszonylag ritkán találkozhatunk csillámos anyagú, lassúkorongon formált cserépbográcsokkal.

31 Tekintettel azonban arra, hogy a szabadtűzön való főzés egyetlen jól használható eszköze évezredeken keresztül a cserépbogrács volt, és hogy a kemencében — fazekakban — való főzés is bizonyosan teljesen általános volt a szarmatáknál, a ritka megjelenést telepeinken másban kell keresnünk. Valószínű, hogy a bográcsok oldal- és aljtöredékeit nehéz, vagy szinte lehetetlen megkülönböztetni a más típusú, ugyanilyen anyagból készült, hasonló kidolgozású fazekak töredékeitől. Leginkább perem fölé magasodó, markáns füle alapján lehet felismerni.

32 A tápéi telepen peremtöredék alapján sikerült azonosítanunk egy bográcsot (III.t.4.). Vízszintesre és függőlegesre is levágott peremének élét mélyen bemélyített, ferde bevágások tagolják, aminek párhuzamát a Solt-paléi telepen leltük meg.

33 A belső oldalán, a perem ívének határozott profilálása, ívelten való levágása a tiszaföldvári példányon figyelhető meg.

34 C.) Gyorskorongon formált kerámia A leletanyag zömét a gyorskorongon formált, gondosan iszapolt, finom kidolgozású, szürke színű kerámia teszi ki. A telepen előkerült darabokat vizsgálva kitűnik, hogy nem csak sokat, hanem sokféle típusú, funkciójú edényt készítettek ebből az anyagból. Az eredeti rendeltetés az apró töredékek alapján nem mindig egyértelmű, bár a néprajzi párhuzamok sokszor segítségünkre vannak e kérdés eldöntésénél. A tápéi telepen a szürke kerámia hét csoportját tudjuk elkülöníteni. 1.) A szarmatakor teljes időszakában ismeretes az ún. gömbös edény, melynek különböző méretű variánsaival telepünkön is találkoztunk (II.1.1-2., VII.t.9., IX.t.2.). Közös jellemzőjük a legömbölyített, rövid perem, erősen ívelt has, alacsony korongtalp. Néha előfordul, hogy a vállat egy halványan bekarcolt vonallal jelölik, mint ahogyan pl. a 13. gödörből előkerült töredéken is megfigyelhető (Il.t.l.). 2.) A korsók szintén megjelennek a legkorábbi telepeken is, ám a nyakon szélesebb vagy keskenyebb, lapos bordával ellátott, az ún. párnás nyakú példányok kizárólag a hunkorra jellemzőek. Telepünkön egy miniatűr kis korsót találtak szórványként (XIV.t.1.), és egy hatalmas példány töredékét. Későszarmata telepeken gyakran előfordulnak, sőt ép, vagy kiegészíthető darabok is előkerülnek néha.

35 A 4. házban lelt barna színű, finom kidolgozású, profilait fül is minden bizonnyal korsóhoz tartozott (XI.t.3.) 30 Tipikus, hasonlóságot mutató darabok: Párducz Mihály 1938.1.t.7., II.t.2., 11., 13., uő. 1939.XV.t.l., XVI.t.l., Vörös Gabriella 1987.2., 8. kép. 31 Legutóbb H. Vaday Andrea munkájában találkoztunk a típus feldolgozásával (1980-81. 3142.) 32 Nem véletlen, hogy Vaday Andrea anyaggyűjtésében is szinte kivétel nélkül fülek szerepelnek, vagy töredékeik, és csupán három peremtöredékkel találkozhattunk: im.: III.

t. 1-6., IV.t.l. 4. 33 Párducz Mihály 1935.XXXIV.1.8. W Vaday Andrea 1980-81.IV.t.l. 23