A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Régészet - Vörös Gabriella: Későszarmata falu emlékei Tápé–Széntéglaégető lelőhelyről

között szerepel ezeken kivül "talpas pohár"

21 is, ill. "behúzott tálacska" elnevezés is.

22 Az utóbbi csoportba tartozhat a telepen előkerült, hiányos peremű edényke, bár az is elképzelhető, hogy eredetileg volt egy füle is (XIV.t.2.) A kézzel formált edények közül kétségkívül a legnagyobb érdeklődésre számottartó darab a két füles edényke. Az egyik szórványként van számontartva a telep területéről (XIV.t.7.), de a másik zárt gödörből jött elő (IX.t.7.). Ugyanebből a gödörből (50.sz.) fekete, ill. sötétszürke, korongolt, finom kidolgozású edények oldaltöredékei is előkerültek, így nincs okunk abban kételkedni, hogy valóban a későszarmata telephez tartozik. A füles csészék párhuzamai közül Visy Zsolt 1970-ben megjelent cikkét alapul véve három került elő zárt leletegyüttesben. A Doboz-hajdúirtási telepen szarmatakori gödörben leltek egy egyenes oldalú, nagy fülű példányt. 23 A békásmegyeri kelta telep területéről közelebbi körülmény megjelölése nélkül tartanak számon egy hasonló csészét.

24 Szentendre-Cementgyár lelőhelyen Soproni Sándor végzett ásatást. Az objektumok közül három gödörben került elő csésze töredéke.

25 Ezen kívül összesen 15 lelőhelyet találunk, ahol szórványként fordul elő az edénytípus. Térképre vetítve kitűnik, hogy nagyon egyenletesen helyezkednek el, hiszen egy-egy darabjuk elvétve a Dunakanyartól kezdve a déli országhatárig feltűnik.

26 B.) Kézikorongolt formált kerámia A 4. század végén tűnik fel a szarmata településeken egy, a korábbi időszakokban ismeretlen anyagú, díszítésű, formavilágú edény csoport. Anyagát apró kavicsokkal, máskor kerámiatöredékekkel (törmelékkel), kőzúzalékkal, és igen gyakran csillámos anyaggal soványítják. Formailag nagyon sokfélék lehetnek, de a leggyakoribb a különböző méretű fazék. Vaday Andrea a profiljuk alapján ívelt és szögletes falú fazekakat különböztet meg.

27 Az az igazság, hogy alig található olyan szempont, amely alapján ezeket a gazdag, sokvariációs díszítésű, nagyon különböző peremkiképzésű fazekakat típusokba lehetne sorolni. A tápéi telepen három jól vizsgálható peremtöredéket találtak. A 13. gödör közepes méretű, vízszintesre levágott peremű fazekát a vállon erősen, mélyen bekarcolt kettős hullámvonal díszíti (III.t.3.). A darab azért ritka, mert a fazekak díszei mindig lehelletszerűen, sekélyen bekarcoltak, csak a bepecsételésszerű mintákat mélyítik be erősen, azt sem minden esetben. Díszítésének párhuzamait Makó-Vöröskereszten,

28 és Hódmező vásárhely-Kopáncson fedeztük fel.

29 21 Párducz Mihály 1950.61.CXL.26.(KüIs6böcs; 479.1h.) 22 Vaday Andrea-Vörös István 1979-80.123. I.t.3.28., V.t.2. 23 Visy Zsolt 1970. 7.I.t.4. A gödör közelebbi kormeghatározása nem szerepel az edény leírásánál és az ásatási jelentésben sem. (Kovalovszki Júlia 1955.239.) 24 Visy Zsolt 1970.15.III.t.7. 25 Visy Zsolt 1970.IV.t-8

., 17.,19. 26 Visy Zsolt 1970.ll.Lsd. a térkép 3., 8., 12., 22., 16., 24., 29., 31., 35., 46., 56-58., 60., 61. lelőhelyeinek földrajzi elhelyezkedését! 27 H. Vaday Andrea 1980-81. 32. MI. tábla 28 Párducz Mihály 1939. XIX.t.7. 29 Párducz Mihály 1943.LVI.13., 21. (10. gödör) 22